515200 Aiud-Nagyenyed | Str.Bethlen Gábor Nr.1. | Email: bgk@bethlengabor.ro

Ágai László Ajtai Abód Mihály Alstedius, Johannes-Heinrich Apáczai Csere János Áprily Lajos
Aranka György Gidófalvi Jancsó Pál Koncz József Bakó Árpád Barabás Miklós
Barcsay Jenő Bartha Zsigmond Bartók György Báthory Gyula Benkő Ferenc
Benkő József Berde Amál Berde Mária Berde Károly Berde Sándor
Bethlen János Gróf Bethlen Miklós Biális János Bisterfeld, Johannes Heinrich Bod Péter
Bodrogi János Bojthi Veres Gáspár Bolyai Farkas Borbáth Károly Csefó Sándor
Dr.D.Csőgör Lajos Czakó Zsigmond Id. Deák Ferenc Deák Ferenc Deák Ferencné Szántai Erzsébet
Décsey Károly Demény István Pál Demény Zoltán Dézsi Márton Dr.Dóczy Ferenc
Elekes Károly Elekes Viktor Enyedi Sámuel Erdélyi Gyula Farkas Sándor
Dr. Farnos Dezső Fejes Áron Fenichel Sámuel Finta Gerő Fogarasi Albert
Fövényessy Bertalan Gagyi László Garda József Gáspár György Gáspár János
Ifj. Gáspár János Geleji Katona István Gruzda János Gyarmathy Sámuel György Ferenc
Halmágyi Antal Hegedüs János Hegedüs Sámuel Herepei Ádám Herepei Károly
Hermányi Dienes József Incze Dániel Incze János Dés Izmael László Járai István
Id. Jarosievitz Zoltán Jékely Zoltán Juhász Albert Dr.Juhász István K. Kiss Ferenc
Báró Kemény Zsigmond Kékedy László Kereszturi Pál Kónya Árpád Kónya Gyula
Kovács György I. Kovács József II. Kovács József Kovács László Dr.Kovács Ödön
Köble József Kőrösi Csoma Sándor Köteles Sámuel Kristóf György Lázár István
Makkai Domokos Makkai Sándor Málnásy Károly Mentoich Ferenc Mihályi Károly
Gróf Mikó Imre Misztótfalusi Kis Miklós Molnár Árpád Molnár Károly Dr. Musnai László
Nadányi János Nagy Lajos Nemes János Opitz, Martin Pápai Páriz Ferenc
Piscator, Ludovicus Philippus Pogány Albert Rapp Károly Rimbás Viktor Salamon Ferenc
Sáska László Siposs Árpád Sipos Domokos Sipos Pál Sükey Károly
Sütő András Szabó Mihály Szabó Mihályné Bornemissza Borbála Szabó T. Attila Szász Árpád
Szász Károly Szász Domokos Szász Pál Szathmáry Gyula P.Szathmáry Károly
Szegedi Maszák Hugó Székely János Székely Mihály Szenczi Molnár Albert Szentimrei Jenő
Dr. Szilády Zoltán Szilágyi Gyula Szondy György    

Ágai László ( -1916 ) a kollégium tudós matematika tanára, Áprily Lajos barátja, tanártársa. Az I. világháborúban önkéntesként vesz részt, annak áldozata lett: 1916-ban esett el. Áprily versben emlékezik meg róla: „Véres, de nem félelmes. Nem zavar. / Vádas csapatban csöndes néhai: / egyensúlylelkű, ritka észmagyar, / legjobb barátja Kant és Bolyai. // Eszmény. Professzor. Vallomástevő. / Reátapadnak csillogó szemek. / Lelkes világa: szellem, szám, erő - / amíg a föld alatta megremeg. // Küszködve ébred, ingadozva vár, / jól tudja, hogy mindent kockára tesz. / De reng a föld és lángol a határ - / s a karját megragadja Szokratesz....// És mert nyugodtabb volt a többinél, / irigye lett a robbanó acél, / a szent homlok ma már: Homlok-darab. // S a gőgös érc győzelmet ünnepel - / pedig csupán a tükröt törte el: / az összhang mindörökre magmarad.” ( a Nevek-ciklus László című verse részletei) 290 oldalas, kéziratos matematikai dolgozata magántulajdonban van Nagyenyeden.

 

Ajtai Abód Mihály (1704-1776) A háromszéki Szárazajta szülötte 1719-ben lett a nagyenyedi kollégium diákja. Itteni tanulmányai befejezése után gróf Bethlen Kata alumnusaként külföldi akadémiákon fejleszti tudását. Visszatérte után támogatójánál udvari papi minőségben működött. A nagyenyedi kollégium 1737-ben választotta meg professzorának a külföldön is ismert kiváló tudós-filológust, aki keleti nyelveket, régiségtant és történelmet tanított. Bátran védelmezte az intézet anyagi ügyeit, oroszlánrésze volt fejlesztésében. Az enyedi kollégium kiváló dísze és érdekeinek hatalmas védelmezője volt. Már életében több ifjú ellátásáról gondoskodott. Mivel nem alapított családot, egész vagyonát és páratlan értékű könyvtárát iskolájának adományozta. Végrendeletében 8000 forintot hagy a kollégium tíz növendékének eltartására. Róla mondja Benkő Ferenc: „...aki sok jó tetteiért egyebekben is méltán neveztetik a kollégium második fundatorának.”

Főbb művei: Grammatica Latina, Szent beszélgetés

 

Alstedius, Johannes-Heinrich (1588-1638) bölcsészetet és teológiát tanított a herborni akadémián. 1629-ben Gyulafehérváron a teológia és a bölcsészet tanára, e katedrákon haláláig buzgón és sikeresen működött.

Gyulafehérváron kiadott tankönyvei: Rudimenta Hebraicae et Chaldicae, Grammatica Latina in usum Scholae Albensis vagy Rudeimenta linguae Latinae. az elejére

 

Apáczai Csere János (1625-1659) 1642-43 táján Gyulafehérvárott kezdte akadémiai tanulmányait. Heinrich Bisterfeld keltette fel érdeklődését a természettudományok iránt, és felhívta figyelmét az enciklopédikus tudás szükségességére. Németalföldi tanulmányútjának állomásai: Harderwijk, Utrecht, Leyden, Franeker. Az akkoriban induló harderwijki egyetem első doktoraként avatták fel 1651-ben. Ugyanebben az évben veszi feleségül Aletta van der Maet-t. 1653-ban a gyulafehérvári kollégium poétika osztályának tanára lesz. Itt mondja el híres beköszöntő beszédét. A bölcsesség tanulásáról(De studio sapientiae). Később hiába igyekezett igazhitűségét vitákban is igazolni, mély hitből fakadó puritánus eszméi miatt nem kerülhette el az összecsapásokat ellenfeleivel. Az 1655.szeptember 24-én lezajlott nyilvános vitában II. Rákóczi György kijelentette: Aki mást merészel tanítani, mint amit ő, a fejedelem jónak lát, a Marosba vetteti vagy a székesegyház tornyából dobatja le. Ezt követően Apáczait büntetésből Kolozsvárra helyezik át, ahová legjobb gyulafehérvári tanítványai is követték. Itteni beköszöntő beszédének címe: Az iskolák felette szükséges voltáról( De summa scholarum necessitate). Enciklopédiájával, beköszöntő beszédeivel és egyéb, keze alól kikerült műveivel az anyanyelvű műveltség elterjedését, a magyar tudományos értekező próza kialakulását szolgálta. 1659-ben hunyt el. Csupán felesége, Aletta sírjának ismerjük pontos helyét, de bizonyos, hogy Apáczai porsátora is valahol a házsongárdi temetőben várja a feltámadást.

Főbb művei : Magyar Encyclopaedia, Magyar Logikátska, Tanács.

Férje halála után felesége nem tér vissza Hollandiába, hanem folytatja a megkezdett népnevelő munkát. Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetőben című költeményével állít méltó emléket e mélyen hívő, erdélyi népünkhöz meghatóan ragaszkodó emberpárnak.

 

Áprily Lajos; Jékely (1887-1967) tanár, költő és műfordító. Brassóban született, Parajon találkozik a varázslatos erdélyi tájjal, melynek szerelmese lesz. Kolozsvárt végzi tanulmányait, 1909 és 1926 között Nagyenyeden magyart és franciát tanított. Ő hoz először Ady kötetet az enyedi Kollégiumba. „Az 1926 szeptemberében tartott első tanári gyűlésen Jékely Lajos eltávozását jelentették be, aki a kolozsvári kollégiumba kérte az áthelyezését. Jékely Lajos elvesztésében a derék embert, a jó kollágát, az országos nevű költőt és kiváló tanárt sajnálták.”- írja Gede Csongor A Nagyenyedi Református Kollégium története 1918-1948. című tanulmányában. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 17.) Nagyenyedről Kolozsvárra megy, ahol a tanári munka mellett bekapcsolódik a kibontakozó irodalmi életbe, szerkesztő,az Erdélyi Helikon tagja. 1929-ben Budapestre költözik. Szentgyörgypusztán hal meg, a visegrádi temetőben nyugszik. Édesapja, id. Jékely Lajos sírja a nagyenyedi református temetőben van.

Győri János találóan jellemzi a nagy transzszilván költőt: „Az Áprily neve egyszerre jelenti a nagy ígéretet, az európaiság igényét, a kisszerű érdekek fölé emelkedő tisztaságot, a hűséget az erdélyi hagyományokhoz és a költészet lázba ejtő, ismeretlen dallamát az 1920 után nehéz körülmények között szerveződő erdélyi magyar irodalomban...Modern érzékenységű, nyugtalan idegzetű, de eredendő hajlamai szerint is összhang után sóvárgó költő volt, aki az átélt korok disszonanciái között a szelídségben kiteljesedő emberséget őrizte.” Nemes Nagy Ágnes költőnő, az egykori tanítvány írja róla: „ Az első, nagy Nyugat-nemzedékkel körülbelül egykorú Áprily a visszahúzódó, a férfiasan zárkózott romantikusok fajtájából való...Életét, világát, fátumát mintegy a természetképein át közli, ez a beszédanyaga...Akartok hamisítatlan, magyar természetköltőt ma a természetpusztítás korában? Nosza, vegyétek elő Áprilyt.”

Kötetei: Falusi elégia, Esti párbeszéd, Az aranymosó balladája, Rasmussen hajóján, Rönk a Tiszán, A láthatatlan írás, Ábel füstje, Jelentés a völgyből, Akarsz-e fényt? Fordításai közül: George Coşbuc versei, Lermontov és Gogol művei. az elejére

 

Aranka György (1737-1817) költő, nyelvművelő. Széken született református papi családból. Marosvásárhelyen és Nagyenyeden végzett bölcseletet és jogot. 1796-ban az Erdélyi Tábla elnöke lett. Elsősorban mint irodalomszervező vált nevezetessé, mint a nyelvművelő törekvések egyik élharcosa. Tervezetet készített Egy erdélyi magyar nyelvmívelő társaság felállításáról való rajzolat, az haza felséges rendeihez címen, melyet 1791-ben az erdélyi országgyűlés elé terjesztett, ezzel az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság megalapítója lett. Kéziratkiadó társaságot is tervezett, melynek célja a kéziratos történelmi művek kiadása. Elkészítette e művek lajstromát is. A magyar Shakespeare-kultusz egyik úttöröje. Marosvásárhelyt halt meg.

Művei: Aranka György apróbb munkái (Marosvásárhely, 1805)

 

Az erdélyi magyar színjátszás úttörői a nagyenyedi kollégium diákjaiként az iskolai színjátszás és drámafordítás vezéregyéniségei, id. Wesselényi Miklós kolozsvári színtársulatának vezértagjai:

 

Gidófalvi Jancsó Pál (1761-1845) az Erdélyi Magyar Jádzó Társaság tagja. A „hőskor”egyik legkedveltebb komikus színésze. Az első jelentős komikus színészünk. A kolozsvári Hászongárdi temetőben nyugszik. Sírfeliratának részlete: „Jancsó Pál jeles színész nyugszik itt, / Úttörő volt s élete tapsok közt folyt, / S habár különös, s kedélye mogorva volt, / A sznpadon bohózatot vitt. / A bús magyart gyakran felderítette...”

Koncz József (1829- ?), Sáska János , Pergő Celesztin (1784-1858) a hőskorszak férfihős szerepeinek ideális megtestesítője, drámaíró, a kolozsvári színtársulat tagja, majd Nagyváradon színigazgató lett. az elejére

oooOooo

Bakó Árpád (1914- 1990 ) testnevelő tanár Enyeden született, elemi és középiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végzi, egyetemi tanulmányait a bukaresti testnevelési főiskolán. 1935-től a Kollégium helyettes tanára, 1937-től rendes tanára. Szakmája mellett vívást oktat, cserkész parancsnok, az internáusi felügyelői tisztséget is ellátta.

 

Barabás Miklós (1810-1898) a XIX. század egyik legnagyobb festőművésze. Hat éves korában kerül fel a Székelyföldről a nagyenyedi kollégiumba. Itt mutatkozik meg első ízben rendkívüli művészi tehetsége. Tanulmányútja során eljut Bukarestbe, Bécsbe és Olaszországba. Mint közkedvelt arcképfestő megfestette, illetve megrajzolta korának, a reformkornak és a szabadságharcnak majdnem minden híres emberét. Kiművelt technikájú, finom arc- és tájképakvarelljei között remekművek vannak. A nagyenyedi Kollégium dokumentációs könyvtárában őrzik Bethlen Gáborról készített egész alakos festményét, amelyet a Kollégium új szárnyának felavatási ünnepére, megrendelésre készített. Ugyancsak a dokumentációs könyvtárban látható a gróf Mikó Imréről festett portréja is. Eredetileg a Kollégium dísztermét ékesítette. az elejére

Barcsay Jenő (1900-1988) festőművész, grafikus. A magyar konstruktivista festészet legjelentősebb megtestesítője. A mezőségi Katonán született. Tanulmányait az enyedi kollégiumban végzi, ahol 1918-ban tanítói oklevelet szerez. Rajztehetsége már az enyedi diákévek idején megmutatkozik. Egyetlen akkori fennmaradt műve egy akvarell csendélet, melyet kegyelettel őriz egykori iskolája. 1919-ben Magyarországon telepszik le. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanul. Műveinek első kiállításaát a budapesti Ernst Múzeumban rendezték meg. A párizsi és olaszországi tanulmányi út meghatározó jellegű volt sajátos, egyéni stílusának kialakításában. 1945-től nyugdíjba vonulásáig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanít. Kimagasló művészetpedagógiai munkássága. Pesten és Szentendrén élt és alkotott. Művészi hagyatékának jelentős részét a szentendrei Barcsai Gyűjteményben őrzik. Egykori iskolájában emléktábla jelzi, hogy itt végezte tanulmányait.

Jelentős elméleti művei: Művészeti Anatómia, Az ember és drapéria, Forma és tér, melyeket angol nyelvre is lefordítottak.

 

Bartha Zsigmond (1855-1925) középiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végzi. Az 1879/1880-as tanévtől egykori iskolájának helyettes tanára, majd 1888-tól majd végleges matematika-fizika, természettan professzora. Székfoglaló beszédét 1884-ben tartotta Az energiamegmaradás elvének története címen. Huszonöt éven át a természetrajzi szertár rendszerezője, modern berendezésének megvalósítója.1907-1909-ig rektor professzor. Több mint egy évtizedig a kollégium vagyoni ügyeinek rendezője, nyugdíjba vonulása után örökös tanácsadója. Nyugdíjba vonulásától haláláig a kollégium pénztárosa volt. „Bárhova állította őt az isteni Gondviselés, mindenütt hűséges és önzetlen munkása volt a kollégium anyagi és szellemi ügyeinek.”-hangzott el búcsúztatásakor.

 

Bartók György ( 1845-1907) tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végzi. Hét évig református püspök Mint tudós teológiai író maradt emlékezetes. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik. az elejére

 

Báthory Gyula (1860-1941) 1897-től 1941-ig a kollégium magyar-latin szakos tanára. 1915-től 1917-ig a kollégium igazgatója.

Benkő Ferenc (1745-1816) Nagyenyeden, majd külföldön tanult. Hazatérve szebeni református prédikátor, innen hívják meg 1790-ben pedig a nagyenyedi kollégiumba, ahol német nyelvet, földrajzot és természettudományokat tanít magyar nyelven. Ő alapítja az ország első múzeumát az enyedi kollégiumban, a Raritatum et rerum naturalium Museum-ot, a Ritkaságoknak és természeti dolgoknak gyűjteményes ház-át 1796-ban.

Művei: Magyar mineralógia(1786), az első magyar ásványtani munka, Egy kis hazabéli utazás, Parnassusi időtöltés című művét, melynek hetedik darabjában, az Enyedi ritkaságok-ban leírja a gyűjtemény gazdag anyagát, melynek egy része már 1726-ban létezett. E tény is igazolja, hogy Enyeden már majdnem tíz évvel a világhírű British Múzeum megalapítása (1735) előtt volt múzeum. Ennek anyagát rendszerezte, gazdagította Benkő Ferenc.

 

Benkő József (1740-1814) református lelkész, történetíró, botanikus. Az erdővidéki Bardóc községben született. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban végezte. Nem fogadta el a kolozsvári líceumban felkínált tanszéket. Középajtán református lelkész, szenvedélyes füvész. Ottani kertjében több mint hatszáz növényfajta volt. Linné rendszerének első magyar nyelvű ismertetője. Botanikai szótára több nyelven jelent meg. Elsőnek jelölte a magyar nyelvterületen a növényeket kettős névvel. Fáradhatatlan történetkutató, aki átkutatta az erdélyi könyvtárakat és levéltárakat, forrásértékű műveket adott ki.. Specialis Transsilvania (Bécs,1778) című két kötetes munkájával, melyben helységenként tárgyalja Erdély történetét, a XVIII. századi Erdély politikai szerkezetének máig használható forrás értékű művét hagyta ránk. A mű irodalomtörténeti érdekessége, hogy benne a szerző számba veszi az erdélyi írókat és tudósokat, közli életrajzukatr. Számos történelmi műve, forrás-gyűjteménye, botanikai dolgozata kéziratban maradt. Sajtó alá rendezte Bethlen Farkas történeti munkáját.

 

Berde Amál (1886-1976) festőművész, művészeti és néprajzi író. ~ Mária testvérnénje, Dóczy Ferenc professzor felesége. Tanulmányait Nagyenyeden kezdte, a tanítóképzőt Kolozsvárt végezte. Több nyugat-európai utazást követően Kolozsvárt telepedett le. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak és a Barabás Miklós Céhnek. Torockó, Kalotaszeg és a Székelyföld népművészet kiváló ismerője. E vidékek néprajzát számos kiállításon szereplő figurális és tájfestményében, szakszerű írásában és népszerűsítő előadásában örökítette meg. Történelmi színjátéka, a Bujdosó királyasszony Szapolyai János özvegyéről, Izabella királynéról szól, Asszonyfarsang című vígjátékában kalotaszegi folklóranyagot dolgoz fel. az elejére

 

Berde Mária (1889-1949), Berde Sándor teológiai tanár leánya, ~ Amál testvérhúga, a Bethlen Kollégium első lány tanulója majd magyar – német- nyelv és irodalom tanárnője. Első verse diákkorában jelent meg a Pesti Naplóban. 1918-1920-ig Nagyenyed tanított ezután Marosvásárhelyen és Nagyváradon. Regényeket, verseket és színdarabokat írt. Foglalkozott népmesegyűjtéssel is. Bekapcsolódott a kibontakozó erdélyi magyar irodalmi életbe. Az Erdélyi Helikon írói csoportosulás belső ellenzékének tagja.

Fontosabb művei: Seherezádé himnusza (versek), Az örök film, Haláltánc, Romuáld és Andriána, Szent szégyen, Földindulás, Tüzes kemence, Szentségvivők, A hajnal emberei (regények). Híres városképe az Enyed.

 

Berde Károly (1891-1971) bőrgyógyász, egyetemi tanár, néprajzos, az öt legjobb magyar dermato-venerológus egyike. Nagyenyeden született, édesapja Berde Sándor, a Bethlen Kollégium professzora, édesanyja Ónodi Weress Mária, nővérei Merde Amál és Berde Mária. Elemi és középiskolai tanulmányait Nagyenyeden végzi, itt érettségizett 1909-ben. Mint kollégiumi diák tevékenyen részt vett az önképzőköri munkában, egy ideig a Haladjunk című kéziratos diáklap és az Önképzőkör alapításának 118., újjászervezésének 50. évfordulójára kiadott Emlékkönyv szerkesztője, a Kemény Zsigmond Önképzőkör elnöke.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerez orvosi diplomát. Kezdetben a kolozsvári bőr-és nemikórtan klinika gyakornoka. Az I. viágháború első napjától az utolsóig katona. 1915-ben állásából eltávolítják, kitiltják Romániából. Egy ideig Nagyenyeden 1919 és 1921 közt magánorvosi gyakorlatot folytat, majd a Szegedre költöztetett Ferenc József Tudományegyetemen bőrklinikai tanársegéd. Később a pécsi Erzsébet Egyetem bőr-és nemikórtani klinikájának igazgatója. 1940-1944-ig Kolozsvárt dolgozik, a klinika igazgatója és az orvosi kar dékánja. Innen kerül Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karának bőrklinikáján dolgoik. 1950-ben, nyugdíjba helyezése után magánorvosi praxist folytat. Budapesten halt meg.

Korszakalkotó szakmai tanulmányai mellett kiemelkedő néprajzi jellegű munkája, az Adatok Nagyenyed szellemi néprajzához az 1870-1920-as évekből, mely 2005-ben jelent meg. az elejére

 

Berde Sándor (1856-1894) ~ Sándor,~ Amál, ~ Mária és ~ Károly édesapja. Kackói református lelkész, majd nagyenyedi teológiai tanár. Emlékét legszebben költőnő leánya örökíti meg Az én apám című versében. Sírja az enyedi református temetőben van.

 

Bethlen János ( 1613-1678) jeles történetíró és politikus, erdélyi kancellár Bethlen Miklós édesapja. Ő írja róla, hogy az „ erdélyi állapothoz képest tisztességes tudományú ember volt.” Bethlen Gábor gyulafehérvári kollégiumában nevelője és tanítója Keresztúri Pál. I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, Barcsai Ákos, Kemény János és Apafi Mihály fejedelmek mellett tölt be kulcsállást. Gyulafehérvár pusztulása után (1658) arra törekedett, hogy Bethlen Gábor kollégiumát ne engedje elveszni, ezért teljes erejével lát az újjáépítés munkájához. Az ő tanácsára helyezi át Apafi Mihály Nagyenyedre a kollégiumot. Sem időt sem fáradságot nem szánva munkálkodik az enyedi kollégium felvirágoztatásán. Magára vállalja tíz növendék eltartását, a felesége meg háromét. A székelyudvarhelyi kollégium alapítója.

Fő művei: Az erdélyi történelem négy könyve, mely tartalmazza fejedelmeink cselekedeteit 1629- től 1663-ig és Az erdélyi események története 1663-tól 1673-ig (Historia rerum Transylvanicarum), melyet fejedelmi megbízásból készített.

 

Gróf Bethlen Miklós (1642-1716) a gyulafehérvári Bethlen Kollégiumban, majd Kolozsvárott Apáczai Csere János keze alatt tanult. 1661 és 1663 között a heidelbergi, utrechti és leydeni egyetem hallgatója. Hazatérése után Csáktornyán vendégeskedve tanúja volt Zrínyi Miklós tragikus halálának. 1690-ben Erdély kancellárja lett. Ő szerezte a Diploma Leopoldinumot, melyben Lipót császár Erdély alkotmányos szabadságát biztosította. Legádázabb ellenfele Rabutin császári generális volt, akit ő nevezett el „Rabbá tőn” generálisnak. Az 1704. virágvasárnapi véres események idején Bethlen Miklós, a kollégium főgondnoka összeköttetései révén korábban is meg szerette volna menteni Enyedet és kollégiumát. Keservesen megsiratja Enyedet, templomát és iskoláját. „ A haza és proxime Enyed romlása, kit bizony, mint egy gyermeket, úgy megsirattam – írja önéletírásának befejező részében – indíta a Noé galambja írására.” A kuruc szabadságharc leverése után Bécsbe vitték, ahol tizenkét évi raboskodás után halt meg 1716-ban. Ő tervezte és építtette a bethlenszentmiklósi paraszt-reneszánsz kastélyt.

Leghíresebb művei: Önéletírása, Columba Noae (A szájában olajágat tartó Noé galambja)álnéven Amsterdamban megjelent politikai röpirat, melyben Európához fordul az ország békéjének megteremtése érdekében

 

Biális János (1928-1998) a Bethlen Kollégium tanítóképzőjében szerez tanítói oklevelet, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen természettan tanári diplomát. Egy ideig vidéki tanító, tanfelügyelő, majd nyugalomba vonulásáig a kollégium természetrajz tanára, aligazgatója. Az enyedi református temetőben pihen. az elejére

 

Bisterfeld, Johannes Heinrich (1605-1655) mielőtt Erdélybe érkezett volna, Herbornban,Genfben és Oxfordban tanult. 1630-ban jött Gyulafehérvárra, ahol jelentős és gazdag írói munkásságot fejtett ki a logika, a teológia és a nyelvészet terén. Diákjai és a gyulafehérvári polgárok „ördöngös professzornak” titulálták természettudományos és fizikai kísérletei miatt. Bár meghívót kapott a Németföldön (Hollandia) működő leydeni akadémiára, nem hagyta el Erdélyt.

Fontosabb munkái: Elementa logica, Medulla, Bisterfeldius redivivus.

 

Bod Péter (1712-1769) református lelkész, a haladó erdélyi művelődési élet egyik legkiválóbb képviselője, a magyar felvilágosodási mozgalom előfutára. 1732-től tanult Nagyenyeden. 1736-tól a Kollégium könyvtárának őre, 1739-től a leydeni egyetemen teológiát és keleti nyelveket tanult. 1743-ban hazatér, előbb Bethlen Kata udvari papja, később olthévízi, majd 1749-től magyarigeni lelkész. Neves teológus és egyháztörténész, a magyar felvilágosodás előfutára. Sürgette a Magyar Tudós Társaság megalapítását. Magyarigenben halt meg. Síremléke a temető cintermében.

Jelentősebb művei: Szmirnai Szent Polikárpus, A Szent Bibliának históriája, Historia hungarorum ecclesiastica, Magyar Athenas, Pax Corporis.

 

Bodrogi János ( 1869-1934 ) 1893-tól 1934-ig a Bethlen Kollégium történelem-földrajz tanára, a természetrajzi és a gazdag néprajzi gyűjtemény őre. Székfoglaló beszédét 1898-ban tartotta Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszonyról....Vita Zsigmond, az egykori tanítvány így emlékezik rá: „1919 őszétől a kollégium rendes tanulója lettem. Bodrogi János történelemtanár volt az osztályfőnökünk. Egymás között "pontos"-nak hívtuk, mert nagyon pontosan tartotta ki az óráit, és megkívánta természetesen a pontos munkát. Erdély történetét tőle ismertük meg.” Herepei Károly munkásságának folytatója, szenvedélyes régész, felbecsülhetetlen gyűjtőmunkát végzett. Roska Márton régésszel való együttműködésének legnagyobb eredménye sok honfoglaláskori sír feltárása ( a marosgombási honfoglaláskori sírok, a magyarlapádi feltárás stb.) Nevéhez számos történelmi jelentőségű rendezvény, esemény fűződik, így Bethlen Gábor marosillyei szülői házának emléktáblával való megjelölése 1909. május 8-án. az elejére

 

 

Bojthi Veres Gáspár ( 1595-? ) Bethlen Gábor fejedelem udvari történetírója Heidelbergben tanult 1617 januárja és 1620 novembere között. 1621-ben hazajött, és a fiatal Bethlen István nevelője lett. 1623-ban Bethlen Gábor fejedelem felkéri, hogy a gyulafehérvári kollégiumban tanítson. A kollégium alapítása utáni években ő verbuválja a külhoni tanárokat. Bod Péter írja róa: „1624-dik.eszt. 4. r. Megírta Bethlen Gábor dolgait, kezdvén el a Báthori Gábor halálán, jó deáksággal, bőven; mely írásban sok emlékezetre méltó dolgok foglaltatnak bé;...”(Magyar Athenas)

Munkái: De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen (A nagy Bethlen Gábor viselt dolgairól), Panegyris, De omnipotentia Dei, Exequiarum.

 

Bolyai Farkas (1775-1856), matematikus, drámaíró, műfordító. Bolyai János édesapja, fia korszakos felfedezésének előkészítője. A Szeben megyei Bolyán született. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban, Kolozsvát, Jénában és Göttingenben végzi, ahol barátságot köt Gauss-szal, a világhírű matematikussal. 1804-től 1851-ig a marosvásárhelyi református kollégiumban tanított. Foglalkozott csillagászattal, különböző műszaki kérdésekkel, erdészettel és pedagógiával is. Marosvásárhelyt halt meg. A Bethlen Kollégium Dokumentációs Könyvtára őrzi Gauss egyik neki dedikált könyvét.

Fontosabb munkái: Tentamen inventutem studiosam in elementa mathesos...introducendi (1832-1833), melyben a matematika és geometria számos problémájával, köztük Euklidész párhuzamossági axiomájával foglalkozik. Jelentősebb szépirodalmi műve az Öt szomorú játék (Szeben,1817).

 

Borbáth Károly (1931-1980) Az erdővidéki Vargyason született. A székelykeresztúri unitárius kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. 1954-ben történelem szakos diplomát szerzett a kolozsvári Babes Tudományegyetemen, majd Leningrádban mélyíti el tudását.A vakációk idején bejárja a magyarokkal rokon népek településeit. Lenyűgöző nagyságú enciklopédikus tudása a kor politikai körülményei között személyes kárára vált, mivel nem volt hajlandó elfogadni a kontinuitás elméletét. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen tanít, ahonnan büntetésből a nagyenyedi Bethlen Dokumentációs Könyvtárba helyezik, melynek politikai megbélyegzettként 1968-1977 között igazgatói tisztségét tölti be. A hirhedt Securitate embereinek állandó megfigyelése, zaklatása mellett kutat, javítja a kolozsvári történész barátok munkáit, hozzásegíti őket a könyvtár értékes anyagának megismeréséhez. Csupán mint érdekességet jegyezzük meg, hogy Szabó Gyula A sátán labdái négy kötetes, befejezetlen művét nem írhatta volna meg az ő segítsége nélkül. Önzetlen segítőkész munkája megakadályozta hatalmas tudásának írásba rögzítését. Mint „veszélyes” elemet 1977-ben áthelyezik a torockói általános iskolába, majd onnan 1978-tól szülőfalujába, Vargyasra. Ott tanított tragikus és gyanus körülmények közt bekövetkezett haláláig. Páratlan értékű könyvtárát és kéziratait a kommunista hatalom lefoglalta. Hollétük mindmáig ismeretlen. A vargyasi temetőben sírját hatalmas kopjafa jelzi. A vargyasi iskola az ő nevét viseli.

 

Csefó Sándor (1891-1957) a kollégium matematika-fizika tanára, 1929-1948 közt nagyhírű igazgatója. Kiváló peagógus és tankönyvíró. Sírja az enyedi református temetőben van. az elejére

 

Dr.D.Csőgör Lajos (1904- ) orvosi szakíró, közíró, fogorvos. Középiskoláit a Bethlen Kollégiumban végzi, egyetemi tanulmányait Szegeden és Kolozsvárt. 1945-től a Bethlen Kollégium iskolaorvosa, majd Kolozsvárt, Marosvásárhelyen egyetemi tanár. 1945-től 1948-ig a Bolyai Tudományegyetem rektora, a marosvásárhelyi OGYI-nek két ízben is rektora. Budapesten halt meg.

Czakó Zsigmond ( 1820-1847) író, a magyar romantikus drámairodalom egyik kiemelkedő alakja, színész. A kolozsvári, majd a nagyenyedi kollégiumban folytatott bölcsészeti és jogi tanulmányokat. Itt kezdett a keleti népek és vallások történetével foglalkozni. Itt írja meg az azóta elveszett első drámáját. 1840-ben vánorszínésznek megy, 1842-ben a budapesti Nemzeti Színház énekkarába szerződtetik szép bariton hangja lévén. Végrendelet című drámájával elnyeri Petőfi nagyrabecsülését is.

 

Id. Deák Ferenc (1889- ) a Kollégium mennyiségtan, természettan tanára, a vegytani szertár, az ifjúsági és segélykönyvtár öre 1933-1941-ig.

 

Deák Ferenc (1912-1966) földrajz-történelem szakos tanár a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium XX. századi utolsó nagy tanárnemzedékének meghatározó jellegű pedagógusa volt. 1926-tóla nagyenyedi kollégium tanulója egy életre elkötelezi magát Bethlen Gábor iskolájával. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári I.Ferdinánd Király Tudományegyetemen földrajz-történelem szakán végzi. Tanári pályáját a szatmárnémeti Kölcsey Gimnáziumban kezdi, innen kerül át 1937. szeptember elsején egykori kollégiumába, melyet közel harminc évig nagy hűséggel szolgált. 1950-1953 közt az enyedi tanítóképző igazgatója. Tantárgyait a legnagyobb szakértelemmel és lelkiismeretséggel tanította. Mint tapasztalt pedagógus, a mindenkori iskolai vezetőség legmegbízhatóbb tanácsadója, segítője volt. Szakmai és pedagógiai jellegű írásait hazai sajtótermékekben publikálta. A szenvedélyes természetjáró, tanítványaival kirándulásokon ismerteti meg az erdélyi táj szépségeit. Az iskolai színjátszás egyik leglelkesebb szervezője volt, számos emlékezetes bemutató rendezőjeként.

Megjegyzés: A két Deák Ferenc névazonossága csak véletlen egybeesés.

 

Deák Ferencné Szántai Erzsébet (1914-1996) természettudomány szakos tanárnő, Deák Ferenc felesége. „ a Bethlen kollégium nagyasszonya több mint három évtizeden át pazarul szórta szét kincseit – a tudást, a szeretetet, a jóságot – tanítványai körében. Ez az ő életműve, mely maradandóbb a kemény kőfalaknál is, mely lélekből lélekbe száll...Róla azonban nem szabad egyes számban beszélni, csak mint a Deák tanár-házaspár egyik tagjáról, mint az egész egyik feléről. Ideális, csodálatos emberek voltak ők, akik számára az élet értelme az adakozás volt...Itt fog pihenni hűséges férje mellett, hogy együtt hallgassák a kollégiumi csengők hangját és a tornakertből átszűrődő gyermekzsivajt – földi életük kísérőzenéjét.” ( Részlet a temetési beszédből ) az elejére

 

Décsey Károly ( ) a kollégium nemes teológiai professzora 1862-1881-ig tanította a kollégiumban. Fejes Áron rektorprofesszor így emlékezik meg róla a kollégium fennállásának 350. évfordulóján monott beszédében: „Kollégiumunk nemes theológia professzora; Ázsiában és az európai nyugati államokban végzett tanulmányokat, - ismerte a klasszikus nyelveken kívül a sémi nyelveket. Életének utolsó éveit visszavonultan tanulmányainak szentelte. Szorgalmasan gyűjtögette azt a pénzt, amelyet az enyedi egyháznak, a kolozsvári és enyedi kollégiumnak örökség képpen hagyott. A kollégiumhoz tett alapítványa (10000 ezer korona) tanárok külföldi tanulmányútjának támogatására szolgál.”

 

Demény István Pál (1949-2000) irodalomtörténész, etnográfus. Nagyenyeden született tanári családból, édesapja Demény Zoltán a kollégium matematika tanára, nagyapja Fövényessy Bertalan zenetanára, édesanyja tanítónője. Tanulmányait itt végzi, amjd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerez magyar nyelv és irodalom szakos diplomát. Ott is doktorált 1978-ban. Tanított Nagypeleskén, Nagyenyeden és Csombordon. 1978-tól a csíkszeredai múzeum tudományos kutatója. Innen kerül fel Kolozsvárra, ahol a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Folklór Archívumának főkutatója. Felesége Olosz Katalin etográfus, egyetemi tanár. Keszeg Vilmos egyetemi tanár nekrológjából: „Az élet kegyes volt Demény István Pálhoz. Sok munkával áldotta meg őt. Kevesen tudtak annyira belefeledkezve dolgozni, mint ő tudott. Folytonosan könyvek közelében élt. Könyvtár volt a lakása, munkahelye, kikapcsolódni a könyvtár könyvei közé vonult el.” Első írásai az Echinoxban jelentek meg, nagyobb tanulmányait a Nyelv-és Irodalomtudományi Közlemények közölte a krónikák és balladák szövegegyeztetéséről s az északi-osztják hősi énekekről.

Önálló kötetei: Kerekes Izsák balladája, A magyar szóbeli hősi epika

Demény Zoltán ( 1907-1988 ) a kollégium egyik leghíresebb matematika tanára. Szakmai tudásával, lelkiismeretes nevelői munkájával, emberségéval kivívta kollégái és tanítványai tiszteletét. Simon Jánossal közösen tanulmányt írtak Sipos Pálról. Mint kiváló muzsikus összegyűjti és kiadja Magyarlapád népdalait A lapádi erdő alatt címen. Fövényessy Bertalan veje, Demény István Pál édesapja.

 

Dézsi Márton ( - 1691 ) Désen született, ott kezdte tanulmányait, majd a sárospataki kollégiumban folytatta, ahol Bocskai Iastván mostoha fiainak tanítója. Az ő költségén megy Hollandiába, ahol a leidai egyetemen Cocceius tanítványa. „Visszajővén Erdélybe elsőben ugyan kézdivásárhelyi papnak tétetett; de jó híre mindenfelé elterjedvén 1671-dik eszt. A theologiát tanító enyedi professzorságra állíttatott...Sokan voltak irigyei, kik őtet vádolták méltatlanul sokféle tévelygésekkel, akik vagy nem értették tudományát, vagy érteni nem akarták. Végre közönséges zsinatban Radnóton 1673-dik eszt. Megvizsgáltatott, s rosszakaróin erőt vévén, holtig nagy haszonnal tanított, s maga után is jó emlékezetet hagyott.” (Bod Péter: Magyar Athenasz)az elejére

Dr.Dóczy Ferenc (1884-1960) 1908-tól 1933-ig a kollégium mennyiségtan, természettan tanára, a fizikai szertár őre, gazdasági felügyelő, 1929-1933 közt rektor professzor. Berde Amnál férje. Székfoglaló beszédét 1910- ben tartotta A modern fizikai ilágnézetek hipotézisei címen. 1933 szeptemberétől Kolozsvárra költözött, mivel meghívást kapott a refomátus főgimnázium matematika-fizika tanszékére. Berde Amál róla készített festménye a Bethlen Kollégium tulajdonában van

 

Elekes Károly (1844-1922) az enyedi kollégiumi tanulmányok elvégzése után a berlini, jénai és heidelbergi tudományegyetemeken természetrajzot, vegytant és bölcseletet tanul. Ekkor ismerkedik meg Eötvös Lóránttal. Több ízben tett nyugat-európai útjai során gazdagítja tudását, hogy majd 1874-től a nagyenyedi kollégium természettudomány tanáraként hasznosíthassa. Székfoglaló beszédét 1875-ben tartja A fény hatása az élő természetre címen. 1874-től 1877-ig a kollégium igazgatója, majd 1778-tól 1882-ig rektor professzora. A kollégium természetrajzi gyűjteményének rendezője, gazdagítója. Állat-és növénytani részét ő alapozta meg. A tanítványaival beszerezett emlősöket, madarakat kitömi és elhelyezi a gyűjteményben. Csontvázat preparál, növényeket gyűjt és présel, szenvedélyes rovargyűjtő. Az enyedi református temetőben nyugszik.

 

Elekes Viktor (1880-1957) földrajz történelem tanár 1906 és 1947 között. 1937-től 1947-ig a kollégium utolsó rektor professzora, olyan korszakban, amikor az iskola a legnagyobb anyagi gondokkal küszködött: a román kormány kisajátította erdőinek és szántóföldjeinek jelentős részét, a megmaradt kevés területtel pedig úgy kellett gazdálkodni, hogy fedezni lehessen az iskola költségeit. Elekes Viktor nem mindennapi hozzáértéssel képes volt megteremteni az anyagi feltételeket, hogy a jövedelemből még az egyházkerületnek is juttatott. A nagyenyedi református temetőben nyugszik.

 

Enyedi Sámuel (?-1671) valószínűleg nagyenyedi származású volt, és iskoláit is itt végezte. Innen a nagyváradi egyház költségén külföldi egyetemeken tanult. 1660-ban Nagyváradon Rhédei Ferencnél tartózkodott, majd 1664-ben Nagyenyedre hívták meg bölcsészet tanárnak, ahol öt évig működött. 1669-től alvinci prédikátor. Ott halt meg 1671-ben.

Munkái: Disertatio, Praecepta morum.

 

Erdélyi Gyula (1909-1978) 1932-1945-ig a Bethlen Kollégium pedagógia szakos tanára. 1944 után tankerületi főigazgató Brassóban, minisztériumi vezérfelügyelő. 1947-1968 közt a kollégium rektora.

Nemes Jánossal közösen írják A nevelő tanítása, a Betűerdő (ábécé és olvasókönyv), Vezérkönyv a Betűerdő használatához című szakönyveket. Mindhármat a Bethlen-nyomda adott ki Nagyenyeden. az elejére

 

Farkas Sándor, gyulafehérvári (1887-1964) könyvtáros a Fehér megyei Nagylakon született és Nagyenyeden halt meg. Mostoha körülmények közt árván nőtt fel. Öt gimnáziumi osztályt végzett a Bethlen Kollégiumban. Magánszorgalomból képezi magát, kleti nyelveket tanul, matematikai és numizmatikai tanulmányokat folytat. Anyai ágon Kőrösi Csoma Sándor rokonának tartotta magát. Ezzel indokolható, hogy több utazást tett Keleten, mert legfőbb vágya az volt, hogy a nagy utazó nyomába lépjen. Egy ideig tisztviselő, majd a Bethlen Kollégium könyvtárosa 1936-1957-ig. A hatalmas könyvállomány legjobb ismerője. A II. világháború idején a könyvtár egyik megmentője. Nyugdíjba vonulása után is legfontosabb tartózkodási helye a könyvtár volt, ahol télen-nyáron álló íróasztal mellett olvasott. Jékely Zsolt Kincskeresők című regényében örökíti meg e különc ember alakját.

Műveit saját költségén jelentette meg

 

Dr. Farnos Dezső (1860-1922) a kollégium magyar-német szakos tanára és a nagykönyvtár őre. Kolozsvárt született, gyermekkorát Székelykocsárdon tölti. Mivel édesapja a Bethlen Kollégium gazdasági tisztviselője lesz, egy évig tanul az enyedi intézetben, majd tanulányait a kolozsvári Református Kollégiumban folytatja. Az ottani egyetem bölcsészeti karának elvégzése után külföldi tanulmányi útra megy (Berlin, Bayreut) Egy ideig Enyeden segédtanár, Sepsiszentgyörgyön rendes tanár, majd 1897-től 1922-ig tanít az enyedi kollégiumban magyart, németet, filozófiát, zenét. Székfoglaló beszédét 1897-ben tartja Physika és metaphysika címen. Egyetemi évei idején kerül kapcsolatba Meltzl Hugo professzorral, akinek nagy hatása lesz tudományos munkásságára. Az 1904-től kibontakozó Petőfi-kutatás egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Ő szerkeszti a Petőfiana című évkönyvet kizárólag a költő és művei szolgálatára, melynek első száma 1888/1889-ben jelent meg. Ebben közli Petőfi és Júlia kiadatlan írásit is. A Petőfi-kutatás mellett foglalkozik Goethe, Madách, Vajda János költészetével. Olvassa Ady verseit.

Szerény fejfával jelzett nyughelye a nagyenyedi református temető tanári sírkertjében van.

Fejes Áron (1866-1929) 1907-től 1929-ig a Bethlen Kollégium tanítóképző intézetének igazgatója és a kollégium 1915-1929-ig rektor professzora. A református iskolák elemi osztályai számára jelent meg Felméri Sándor kollégiumi mintatanítóval közösen írt Új Ábécé című tankönyvük Berde Amál illusztrációival 1931-ben. A hozzá tartozó Vezérkönyv szerint a nagyenyedi tanítóképző gyakorló iskolájában szerzett tapasztalatok felhasználásával készült „a jelképes, írva olvasó és fonomimikai módszereket egyeztető” munka. az elejére

 

Fenichel Sámuel (1868-1893) , a nagyenyedi származású kutató középiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégiumban, a vincellérképzőt szintén Enyeden végezte. 1891-ben előbb Bukarestben dolgozott Grigore Tocilescu régészprofesszor preparánsaként, majd onnan egy német csoporttal Új-Guinea-i kutatóútra megy, ahol a pápuák életódját, a vidék növény- és állatvilágát tenulmányozza. Mivel egészségi állapota hamarosan megromlott, aktív kutatóunkát csupán fél éven át tudott végezni. Nagybecsű néprajzi és ornitológiai gyűjteménye meghaladja a tízezer darabot. Fenichel Sámuel a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályának több ízben küldött madárgyűjteményt. Értékes néprajzi, rovar- és lepkegyűjteményének egy részét az enyedi kollégiumba juttatta el, melyet a Természetrajzi és a Történelmi Múzeum őriz. Huszonöt éves korában halt meg Új-Guineában, sírja a stephansorti temetőben van. Munkásságának közvetlen folytatója a szilágysági Bíró Lajos. Az ő nevét viseli a Bethlen Kollégium önképzőköre a XXI. század elején..

 

Finta Gerő ( 1889-1981) költő, műfordító. A Bethlen Kollégiumban érettségizett, Budapesten, Kolozsvárt egyetemi tanulmányokat folytat, a II. világháború előtt több erdélyi iskolában tanít. Költeményei, műfordításai, kritikai írásai a Cimbora, Erdélyi Szemle, Vasárnapi Újság hasábjain jelntek meg. Eminescu, Sadoveanu, Goga magyar tolmácsolója.

Fogarasi Albert (1851-1945) filológus, történész. Tanulmányit a Bethlen Kollégiumban végezte, ugyanott tanár 1908-ig.1890-1894-ig a Bethlen Kollégium rektor professzora. Nyugdíjba vonulása után is Nagyenyed életének és kollégiumának szentelte életét. Irányító szerepe volt a függetlenségi szellemű politikai mozgalamakban. 1935-ben a Magyar Kaszinó centenáriuma alkalmával Jenei Elekkel megírta a kaszinó történetét. Emlékirataiban a XIX. századbeli kollégiumi életet idézte fel. 1939-ben befejezett A Bethlen-kollégium múltjából című monografikus munkája más kézirataival együtt a Bethlen Könyvtárban található. 1943. március 27.-én a temesvári Déli Hírlapban jelent meg Vita Zsigmond: Látogatás a Bethlen-kollégium legöregebb tanáránál című interjúja.

Nyomtatásban megjelent művei: Egyiptom földjén (Nagyenyed, 1897); Régi diákélet a Bethlen-kollégiumban; Nagyenyeden ( Tabéry Géza és Incze Ernő szerkesztette Jókai Erdélyben című kötetben, Nagyvárad,1925.)

 

Fövényessy Bertalan (1875-1967) zenetanár, zeneszerző. A Budapesti Zeneakadémián szerzett énektanítói oklevelet. 1911-től 1939-ig a Bethlen Kollégium ének-és zenetanára, 1948-ig a helyi iparosdalárda karmestere, a Dalosszövetség országos karnagya. Alapítója és szerkesztője az 1923-ban Nagyenyeden megjelent Magyar Dalárdák Lapjá-nak, társszerkesztője a Magyar Dal-nak, az Enyedi Újság és Enyedi Hírlap főmunkatársa. Írt verseket, regényt, elbeszélést, szerkesztett tankönyvet az elemi és gimnáziumi osztályok számára, zenei gyűjteményeket adott ki együttesek, előadók részére. Melodrámát komponált, új dallamokat írt a zsoltárszövegekhez. az elejére

 

Gagyi László (1910-1991) költő, regényíró, novellista. A nagyenyedi kollégium tanítóképzőjében szerez tanítói oklevelet 1929-ben. „E nagynevű iskolában beleplántált irodalomszeretete és tehetsége korán, még az iskola padjaiban megmutatkozott...”- írja róla Adamovits Sándor. Első novelláskötete tizenkilenc éves korában jelent meg Szomorúságok énekei címen. Vidéken majd Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban tanít. 1938-tól az Erdélyi Helikon meghívottja.

Garda József (1833-1899) 1859-től harminckét éven át a Bethlen Kollégium történelem, latin és görög szakos teológiai tanára. Nagy természetkedvelő. A szabadságharcban önkéntesként vesz részt. 1869-től 1874-ig a kollégium igazgatója, majd 1873-1878 közt rektor professzora. Az utolsó enyedi teológiai tanár. Kertész József írja róla: „A Garda József nagy nevével a Bethlen Kollégium tetőintézetének, a papnevelésnek címerét befelé fordították.”

 

Gáspár György (1929- ) magyar nyelv és irodalom tanár, pedagóiai író. Magyarpéterfalván született. Középiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végezte. Kolozsvárt szerez tanári oklevelet. 1953-1956-ig egykori iskolájának tanára, majd Dicsőszentmártonban tanít. Ott is halt meg.

 

Gáspár János (1816-1892) Torockószentgyörgyön született, 1827-től kollégiumunk tanulója, Kemény Zsigmond szolgadiákja, Szász Károly kedvenc tanítványa.1844-től 1856–ig nevelő volt a Zeyk családnál, melynek támogatása révén 1841-1844 között a berlini egyetemen tanulhatott. 1856-1868 között a nagyenyedi református főiskola tanára, a tanítóképző első igazgatója 1858-1869-ig, 1868-tól haláláig tanfelügyelő. Sokoldalú pedagógiai, tankönyvírói munkássága mellett jelentős gyermekirodalmi tevékenysége is. Méltán tekinthetjük a magyar gyermekirodalom úttörőjének. Ő mondja ki: „A gyermeknek mindenben csak a legjobb a jó.” Gáspár János Nagyenyeden halt meg, és maroscsúcsi birtokán helyezték örök nyugalomba. Sírjának helye ismeretlen. 2006 tavaszától a torockószentgyörgyi református templom kertjében kopjafa őrzi emlékét.

Fő műve: a Csemegék, melynek 1848 és 1863 közt három, egyre bővített kiadása jelent meg.

 

Ifj. Gáspár János (1849- 1928) Gáspár János gyermekíró és pedagógus fia, vármegyei főjegyző, országgyűlési képviselő. A kollégium főgondnoka. Az enyedi református temetőben nyugszik. az elejére

 

Geleji Katona István (1589-1649) 1615.november 6-án megkezdi heidelbergi tanulmányait. Két év múlva hazatér, és a gyulafehérvári iskola igazgatója lesz. Itt bölcseletet, teológiát és nyelveket tanít. 1633-ban a nagyenyedi zsinaton püspökké választják. Ettől kezdve kapcsolódik élete közvetlenül Enyedhez. Püspöksége idején szilárdult meg az erdélyi reformátusság. Az 1646 júniusában tartott Szatmárnémeti Zsinat egyik vezéralakja. Nevéhez fűződik a református egyház első törvénykönyvének megírása, melyet Geleji-kánonok néven ismer az egyháztörténelem. Gyulafehérvárt halt meg. Végrendeletében 75.000 forintot, nagyértékű arany- és ezüstedényeket hagyott az egyháznak.

Munkái: Az keresztyéni üdvözítő hitne,…, De certitudine fidei, Titkok titka, Canones Ecclesiastici(Geleji-kánonok néven ismert egyházi törvénykiönyv)

 

Gruzda János (1881-1953) református lelkész, festőművész. Apai ágon háromszéki székely családból származik. Tövisen született református lekészi családból. Középiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégium főgimnáziumában végzi, majd Kolozsvárt teológiai tanulmányokat folytat. Művészi tehetségét Fadrusz János ismeri fel 1902-ben. Teológiai oklevéllel a zsebében iratkozik be a budapesti képzőművészeti főiskolára.Ösztöndíjjal német és osztrák városokba utazik, ahol múzeumokat, képtárakat látogat. Hazatérve Alvincen, Tövisen és Magyarbecében lelkész. Ez utóbbi helyen töltött évtizedben bontakozik ki festői világa. Ekkor köt barátságot Áprily Lajossal, aki neki dedikálja a Levél című gyönyörű költeményét. Gruzda Jánost a hűség festőjének is nevezhetjük, hiszen festői tanulmányait leszámítva életét a Maros és az Ompoly vidékén élte, ennek a csodálatos tájnak volt hűséges festő krónikása. Élete utolsó évtizedeit Zalatnán tölti. A zalatnai temetőben nyugszik. Sírfelirata csupán négy szó: „Erdélyi tájak ihletett festője.”

 

Gyarmathy Sámuel (1751-1830) orvos, nyelvész professzor. Tanulmányait szülővárosában, Zilahon kezdi és Nagyenyeden folytatja, majd Bécsben orvosi diplomát szerez. Úttörő munkát végzett a finn-magyar összehasonlító nyelvtudomány terén.

Legjelentősebb munkája az Affinitas liquae Hungaricae cum linguis Fennicae originis grammatice demonstrata ( A magyar nyelvnek a finn eredetű nyelvekkel való rokonsága nyelvtanilag bebizonyítva) 1799-ben jelent meg Göttingenben.

 

György Ferenc( 1885- ) 1912-től a Bethlen Kollégium magyar-latin tanára. 1929-től inspektor professzor. A Kemény Zsigmond önképzőkör vezetője. az elejére

 

Halmágyi Antal (1861-1930) az enyedi kollégium rajz és szépírás tanára. Tanulmányait Marosvárárhelyt és Budapesten végzi. Egy ideig a szászvárosi Kún Kocsárd-Kollégium tanára, onnan kerül 1897-ben Nagyenyedre. Székfoglaló beszédét 1901-ben tartja Művészeti oktatás a gimnáziumban címen. A kollégium legjelentősebb rajztanára, aki berendezi a gazdag rajzszertárat, melynek felszereltsége vetekedett a kolozsvári képzőművészeti intézet szertáráéval. Korszerű fotolaboratóriumot rendezett be a rajzszertárban. Fényképei a kollégiumi élet legjelentősebb megörökítő.

Az intézet fennállásának 300. évfordulójára ő tervezi az épület déli szárnyán elhelyezett Bethlen-emléktáblát. Az udvart valóságos óriási díszteremmé varázsolta Kunsch Antal asztalos és uzoni Kovács József közreműködésével. Szép háza ma is áll az Alsó-Porond (Simion Barnutiu) utcában, a Kemény-Zeyk kúria elhanyagolt parkja szomszédságában. Fehér márvány síremlék alatt nyugszik a nagyenyedi református temetőben.

 

Hegedüs János ( ) 1867-1873 közt a kollégium rektor professzora.

Hegedüs Sámuel (1781-1844) a nagyenyedi kollégiumban nevelkedett 1814-től 1829-ig enyedi tanár, ahol irodalmat, esztétikát, történelemet és franciát tanított. Felváltva tanár és pap volt. Az első nagyenyedi kollégiumi nyomda felállítója (1827), egyházi szónok. Saját bevallása szerint, „mint ifjú deák” oktatta a szolgadiák Kőrösi Csoma Sándort latin irodalomra és számtanra. Mint barátja ő kíséri ki a „nagy útjára” induló Kőrösit a város végéig. 1829- től kolozsvári lelkész, majd Szászvároson hirdeti az igét, ahol meg is halt. „Nagyobb szónok volt, mint író, jelesebb tanár, mint szónok, kitűnőbb ember, mint bármelyik ezek közül, s éppen ebben fekszik fő érdeme.” A Magyar Tudós Társaság levelező tagja. Herepei Ádám méltó utódja, aki finom ízlésű és és lelkesíteni tudó tanár volt.

Fő műve: A közhasznú professzor és historicus.

 

Herepei Ádám (1756-1814) Nagyenyeden és Szászvároson végezte el a kollégiumot, utána a marburgi és genfi egyetemen folytatta tanulmányait.1790-ben az enyedi kollégiumban történelmet és irodalmat tanít. Kőrösi Csoma Sándor részben az ő biztatására indult el keleti útjára.

Művei: A keresztyén bánata, Halotti beszéd, A bíró .

 

Herepei Károly (1802-1871) A nagyenyedi kollégiumban végzi tanulmányait. Ezután Németországban tanul tovább. 1825-től kolozsvári lelkész, majd 1835-től a nagyenyedi főiskola teológia tanára és igazgatója. Egyháztörténelemmel, a természettudományok népszerűsítésével is foglalkozott. 1838-tól a Magyar Tudományos Akadémia belső tagja. Számos beszéde jelent meg.

Főbb művei: A szeretet végtisztelete, Templom, pap és nép. az elejére

 

Herepei Károly (1817-1906) Zeyk Miklós tanítványa, később a selmeci akadémia növendéke a vegytan, ásvány-és kőzettan ismeretével kerül a Bethlen Kollégiumba. 1855-től a kollégium tanára, a természetrajzi gyűjtemény ásvány-és kőzettani gyűjtményének rendezője. „Negyven év munkájával tanítványai segítségével az egész vidéket fölkutatta, és a kollégiumot két gazdag gyűjteménnyel: ásvány-és kőzet-, valamint kövülettárral gyarapította.” – írja Vita Zsigmond. „Ő indította meg Enyeden a régészeti kutatást. Enyedi, pókafalvi, nyárádszentbenedeki kutatásai során szkita településeket tárt fel és számos neolit- és bronzkori lelettel gazdagította a régiségtárat.Orbó, Lapád, Csáklya, Petrozsény, Lapugy rétegeiből olyan sorozatait hozza a kövült csigáknak, tüskésbőrűeknek, hogy ez ismeretlen kis falvak ma már a tudomány klasszikus termőhelyei közt szerepelnek...És kutatásai nyomán megtelik az újonépülő iskola két nagy terme kincsekkel. Egyik az ásvány-kőzet-, kövületgyűjtemény, a másik a régiségtár.”- írja Szilády Zoltán professzor. Tudományos munkásságának eredményeit Alsó-Fehér vármegye monográfiájában ismertette. 1896-ban ment nyugdíjba. Nevét a tudományos világban két kövület, a Clypeaster Herepeii és a Cerithum Herepeii örökítette meg. Számos archeológiai dolgozata mellett főként Alsó-Fehér vármegye földrajzi leírását adó, összefoglaló munkája őrzi. Kutatómunkájába bevonta Fenichel Sámuelt is, aki részt vett az Enyed környéki ásatásokban.

 

Hermányi Dienes József (1699-1763) olaszteleki (Erdővidék, Székelyföld) származású református, lelkész, író. 1710-ben beiratkozott az enyedi kollégiumba, ahol 1728-ig tanult. Prédikátori pályáját Torockószentgyörgyön kezdi, onnan kerül Nagyenyedre, ahol 1735-től 1763-ig, huszonnyolc évig volt lelkész Enyeden. Az ő papsága idején folytatódik az 1704 és 1707-ben súlyosan megrongált református vártemplom javítása. munkássága: 158 kötetnyi kézirat, teológiai, történelmi, földrajzi írás, francia és német fordítás, melynek nagy része elveszett. Megírta a város 1704-es felégetésének a történetét.

Legjelentősebb munkái: Erdélyi református püspökök élete, Nagy Enyedi Eklesiának Papjai, az Emlékirat és fő műve, a Nagyenyedi Demokritus, mely 339 anekdotát tartalmaz. Ezzel Hermányi megteremti az anekdota műfaját. (Teljes címe: Nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó s hol kacagó Demokritus). Hermányi Nagyenyeden halt meg, sírja ismeretlen.

 

Incze Dániel (1805-1857) A szabadságharc bukása után, 1850 tavaszán Vajna Antallal együtt visszatér Enyedre, a romok között berendeznek egy lakószobát. Maguk közé vettek két enyedi születésű jogászt köztanítónak. Az utcáról összeszedték a lézengő gyermekeket, s megkezdték az ajtótlan szobákban a tanítást 40 elemi és 8 gimnáziumi tanulóval. Összegyűjtöttek a romok közül, az udvar porából és máshonnan 300 kötetet, melyek a kollégium könyvtárából kerültek ki. az elejére

 

Incze János Dés (1909-1999) festőművész. Szinérváralján született, tanulmányait Szatmárnémetiben kezdi, majd 1929 és 1934 közt a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, „a nagyságos fejedelem cipóján” élve szerez kántortanítói oklevelet. Enyeden ismerkedik meg Dóczyné Berde Amál festőművésznővel, akinek jelentős szerepe volt tehetsége kibontakozásában. Első, Székely Mihállyal közös kiállítására 1931-ben az enyedi Kaszinóban került sor. Incze János élete nagy részét Désen élte le. Kritikusai az „az erdélyi Brueghel”-nek nevezték. Nevét elsősorban alakos festészetével, a Szamos menti kisváros megjelenítésével tette híressé. Désen, választott szülőföldjén halt meg. Egykori lakása falán emléktábla őrzi emlékét.

 

Izmael László (1924-2005) a Bethlen Kollégium történelem tanára. Mint az intézet nagytekintélyű igazgatója 1956-1958, 1963-1978 közt titáni küzdelmet folytatott a három és fél százados iskola megmentéséért, puszta létéért. Az ő áldozatkész munkájának is köszönhető, hogy az iskola ma Bethlen Gábor nevét vieli, hogy kiépült a hatéves óvónő- és tanítóképző. A marosvásárhelyi temetőben nyugszik.

 

Járai István (1883-1933) pedagógus, publicista. 1908-ban történelem-latin szakos oklevelet szerez, és a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba kerül tanárnak1908-tól 1933-ig a kollégium történelem-latin szakos tanára, 1917-től 1933-ig a főgimnázium igazgatója. Székfoglaló beszédét 1912-ben tartja A történelmi materializmus mai érvénye és értéke címen. Budapesten a Hárshegyi Szanatóriumban halt meg. Az enyedi református temetőben nyugszik.

Széleskörű tudását a katedrán kívül is számos nyílvános előadásban, cikkben és tanulmányban adta át. Cikkeit a Közérdek, Enyedi Újság, Keleti újság, Református Szemle, Erdélyi Fiatalok és más lapok közölték.

Fontosabb tanulmányai: A Bethlen-kollégium a demokrácia szolgálatában, Apáczai Csere János emlékezete, Kőrösi Csoma Sándor.

 

Id. Jarosievitz Zoltán (1904-1981) francia-latin szakos tanár. Tanulmányait a Párizs Sorbonne-on végezte. 1935-től nyugalomba vonulásáig az intézmény nagy tudású és tekintélyes pofesszora. Az 1948-as államosítás után 1948-tól 1955-ig a középiskola igazgatója.

 

Jékely Zoltán (1913-1982) költő, prózaíró, drámaíró, műfordító, a Nyugat ún. harmadik nemzedékének tagja. Nagyenyeden született Áprily Lajos nagyobbik fia. Tanulmányait Nagyenyeden kezdi, majd Kolozsvárt folytatja. 1924-ben családjával Budapestre költözik. Az Eötvös-kollégiumban magyar-francia-művészettörténet szakon végez. Költészetére hatottak: az erdélyi népköltészet,a Nyugat és az Erdélyi Helikon költői. Nemes Nagy Ágnes írja róla: „ A nagy énekesek aranyhangja az övé, egyszerre áttetsző és testes, fátyolos, édes, mintha északi dallam szólna déli bariton hangon.”

Összegyűjtött költeményei posztumusz könyvben 1983-ban láttak napvilágot Az utolsó szál liliomhoz címen. Fontosabb prózai művei: Kincskeresők (enyedi témájú regény), Medárdus, Zugliget, Minden mulandó, Felséges barátom, A fekete vitorlás, Bécsi bolondjárás-regények; A házsongárdi föld, A halászok és a halál, Isten madara, Angyalfia- novelláskötetek; A Bárány vére, Sorsvállalás- tanulmányok, esszék; Oroszlánok Aquincumban – összegyűjtött sazínművek. Számos enyedi témájú versében emlékezik szülővárosára. az elejére

Juhász Albert (1881-1959) a Kollégium teológiai tanára, számtant, psichológiát,logikát, hittant tanított. Az internátus főnöke, a bentlakó tanulók jóságos édesapja.Jellemző tulajdonságai: a szolgálatban való helytállás, a mintaszerű kötelességtudat, komolyság és derűs fegyelem, tiszta éertelem és jószívűség. Tanítványa, Incze János festőművész jellemzése: „ Sokoldalú,nagy műveltségű nevelő, kitűnő irodalomszakértő,lelkes Ady-barát...alig volt órája, hogy ne idézett volna Adyból valami fontosat vagy szépet.” (Önarckép)

 

Dr.Juhász István (1915-1984) Juhász Albert nagyenyedi teológiai tanár fia, 1932-ben fejezte be tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban.1938-39 között az „Ifjú Erdély” felelős szerkesztője. Történészként a román egyház életével is foglalkozott. 1963-tól majdnem haláláig a „Református Szemle” felelős szerkesztője.

Főbb művei: Bethlen Miklós politikai pere, A reformáció az erdélyi románok között, Nagyenyedi diákok 1662-1848 ( Jakó Zsigmonddal)

 

K. Kiss Ferenc, Kövesdi (1913- 200... ) költő, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. Tanulmányait a Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjében és a kézdivásárhelyi tanítóképzőben végete. A Bethlen Kollégium egyik leglelkesebb véndiákja volt, aki nagy hűséggel ápolta a kollégium szellemét. Az erdélyi magyar kórusmozgalom történetének tudós kutatója, a Mezőség egyik legjobb ismerője. Több önálló verseskötete, tanulánya, cikke jelent meg a hazai magyar lapokban. Marosvásárhelyt élt.

 

Báró Kemény Zsigmond(1814-1875) 1823-tól 11 évig volt a kollégium növendéke, ahol kedvenc tanára id.Szász Károly. 1839-től Bécsben tanult orvosi vegytant, természettudományokat, pszichológiát és bonctant. 1847—ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lesz. Politikai tevékenysége is jelentős. A „Pesti Napló”-ban publikált cikkeiben támadja a Bach-rendszert. Lelkesen támogatja Deák Ferenc politikáját. A XIX. századi magyar regényirodalom egyik legjelentősebb alakja, a történelmi regény kiemelkedő művelője. Fő témája az Erdélyi Fejedelemség korának ábrázolása. Műveiben elmélyült lélekrajzzal ábrázolja hőseit, ezzel a modern magyar lélektani regény előfutára lesz. Élete végén elméjében elborulva öccse pusztakamarási birtokán él, itt hal meg. Sírfelirata: „Mint a fáklya, másoknak világított, önmaga pedig elhamvadott.” Emlékének leghűségesebb ápolója a pusztakamarási Sütő András volt. Ő szorgalmazta műveinek újra kiadását. Ő nevezte az írót „agybirtokos”-nak.

Legjelentősebb regényei: Forradalom után, Szerelem és hiúság, Özvegy és leánya, Gyulai Pál, Rajongók. az elejére

 

Kékedy László (1920-200... ) vegyészeti szakíró, tankönyvíró, egyetemi tanár. Középiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végezte 1938-ban. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte matematika, természettudományi karon. A Bolyai majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora volt.

 

Kereszturi Pál ( 1589 vagy 1594-1655? ) református hitvitázó, egyházi író. Angliai tanulmányútja befejeztével Bethlen Gábor gyulafehérvári főiskolájának lesz a tanára. Bethlen Miklós, az egykori tanítvány így jellemzi: „Ez a Kereszturi Pál gyermek, tanítani ritka és példa nélkül való ember volt, és Erdélyben s Magyarországban nem találkozott soha addig párja, aki a gyermeket olyan hamar annyira vitte volna, és nemcsak a latinitásban, hanem egyéb tudományokban is.” Később I. Rákóczi György iskoláját vezette kiváló pedagógusként. Több egyházi és hitvitázó mű szerzője: Csecsemő keresztyén, Felserdült keresztyény.

 

Kónya Árpád (1914-2002) Székelykocsárdon született. Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Kollégiumban végzi, majd Kolozsvárt román-magyar szakos tanári diplomát szerez. Kristóf György tanítványa. Az egyetemi tanulmányok befejezése után egykori iskolája román nyelv és irodalom szakos tanára lesz nyugdíjba vonulásáig. Fél tüdővel de egész szívvel több mint három évtizeden át szolgálta a Bethlen Kollégiumot. Kónya Árpád igazi szellemi ember volt, aki csak az oktatásnak élt. Rendkívüli igényessége, szigorúsága miatt sokan rettegtek tőle, de elsajátították a román nyelvet. A kollégium szelleme kapcsolta őt az Áprily-Jékely családokhoz. A román nyelv és irodalom tanításának országos hírű szakembere volt. Tapasztalatait szaklapokban tette közkinccsé. A székelykocsárdi temetőben nyugszik.

 

Kónya Gyula ( 1880-1942 ) 1918 szeptemberétől 1942-ig a kollégium görög-latin szakos tanára. Tanári munkáját szerénység, megbízhatóság és hűség jellemezte. Megértő és türelmes tanár, előzékeny és szívélyes ember volt.

 

Kovács György (1911-1990) író, publicista. Középiskolai tanulmányait az enyedi Kollégiumban végezte. Ekkor jelentek meg az Enyedi Újságban és az Ellenzékben első tárcanovellái, karcolatai (1928-1930). Egy ideig a kollégiumi könyvtár diákkönyvtárosa. Ekkor találkozik az Enyedre látogató Móricz Zsigmonddal. Szép visszaemlékezésben írja meg a jeles író kollégiumi látogatását, és rá gyakorolt hatását. Fontosabb regényei: Varjak a falu felett, A tűz kialszik, Erdélyi tél, A vörös szamár, Aranymező a harmincas évekből. Az 1944. augusztus 23-i fordulat után írt műveiben a pártvezetés elvárásainak tesz eleget: a falu szocialista átalakulását és az osztályharc éleződését ábrázolja. Marovásárhelyt halt meg.

az elejére

I. Kovács József ( 1732-1795), Ajtai Abód Mihály kortársa, 1767-1795 között volt a Nagyenyedi Református Kollégiumban a filzófia és a matematika tanára. Vásárhelyi Tőke István utódja. Tanári széke elfoglalása után, 1769-ben rektorrá választják, majd tanvezető lesz. Ő nyújtotta be Nagyenyedről az erdélyi középiskolák új tantervéhez a fizika tanításával kapcsolatos javaslatokat. Harminckét éven át szolgálta az oktatás ügyét, sokat fáradozott a kollégium vagyoni ügyeinek rendezése érdekében.Új fizika tankönyve Erdélyben az első, mely a newtoni fizikát tisztán tartalmazza. Az ő tanítványa Sipos Pál. 15 ezer magyar forintot hagy a kollégiumra. Bodola János püspök így jellemzi temetési prédikációjában: „Ő maga életét a tiszta és igen becsületes nőtlenségnek szentelte, azért, hogy annál több ideje lehetne sok és nagy köleleségében fogyatkozás nélkül előjárni és annál több és hasznosabb fikat nevelhetne hazájának boldogítására.” Diákjai szerint „hazánknak legnagyobb oszlop-emberei közül való” volt.

Művei: Elementa psilosophiae naturalis, Emlékezet könyve.

 

II. Kovács József (1764-1837) I. Kovács József unokaöccse, 42 évig a kollégium matematika-fizika tanára, a kollégiumi erdők felügyelője, felmérője és rendezője. „35 székely ifjú köszönheté iskoláztatását.”

 

Kovács László (1892- 1963) író, szerkesztő, kritikus. Középikolai tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végezte 1911-ben. Az Erdélyi Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon szerkesztője. Lefordítja Goethe Faustját. Írásait az Erdélyi Szemle, az Ellenzék, az Erdélyi Helikon, Keleti Újság, Pásztortűz közölte. Kimagaslóak kritikai jellegű írásai: irodalom-és színibírálatok, könyvismertetések, esszék, melyeknek legjavát Az irodalom útján című kötet foglalja magába. Az Erdélyi Helikon több kiadványának szerksztője.

 

Dr.Kovács Ödön (1844- 1895) Váró Ferenc szerint „Egy kiváló tehetségű, nemes becsvággyal telt lelkű tanár...” , a teológiai tudományok doktora. Tanulmányait Leydában végzi, majd a nagyenyedi kollégium teológiai fakultáson tanított 1870-1895-ig. Székfoglaló beszéde: A theológia helye az egyetemen.1886-1890 közt a kollégium rektor professzora. A modern teológia kiváló képviselője és híres előadója. „Tudományos munkásságával és az egyházi közélet terén kifejtett tevékenységével elévülhetetlen érdemeket szerzett. A Bethlen-kollégium integritását védi a támadásokkal szemben s a theológiai ifjúság tudományos képzését emeli. Apostoli lelkületével és enciklopedikus készültségével nagy hatást gyakorolt hallgatóira.”- írja Fejes Áron rektor professzor. Hevesen ellenzi a teológia Kolozsvárra helyezését. A teológia átalakításával kapcsolatos újításai később mintául szolgáltak a magyarországi egyetemes református egyház konvenjének a papi képzésre vonatkozó intézkedéseinél. az elejére

 

Köble József (1906- 1991) a Bethlen Kollégium tanítványa, 1927-től nyugalomba vonulásáig történelem-földrajz tanára. A Kollégium történelmi szertárának (ma városi történelmi múzeum) utolsó őre.

 

Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) orientalista, Ázsia-utazó, az MTA tagja. A székelyföldi Csomakőrösön született szegény sorsú, gyalogkatona-rendű székely ember fiaként. 1799-től 1811-ig a nagyenyedi kollégiumban tanult, majd ott kapott tanári állást. 1815-ben a göttingeni egyetemre iratkozott, 1818-ban tért vissza Erdélybe. 1819 végén keleti útra indult, azzal az elhatározással, hogy fölkutatja a magyarok őshazáját.1823 – megszakításokkal – 1830-ig Tibetben tartózkodik.Ő volt az első európai, aki behatolt a tibeti kultúra ismeretlen világába. Az indiai Darjeelingben halt meg. Sírja fölé az Asiatic Sosiety emlékoszlopot emelt. Újfalvi Sándor, Kőrösi iskolatársa így jellemzi: „Tanulótársaim közül egy kitűnő egyéniséget említek meg: Kőrösi Csoma Sándort...a későbbi kínai vándort...Kőrösi székely katona, szegény szülőktől származott; atyja tízéves korában gyalog kíséré Enyedre...Pár évig szolga volt Viski Sándor és Elek tanulók mellett. Kilencven tanuló közt már az első évben legelső volt...Emlékezőtehetsége szintoly nagy volt, mint szorgalma: amit olvasott, sohasem feledte. Ritkán beszélt, többnyire röviden, s mint gyermek is mindig megfontolva: figyelmét legcsekélyebb tárgy sem kerülte ki. Termete közepes, zömök, vállas; izmai, csontjai kemények, mindnyájunk közt a legerősebb, arca szabatos, szép idomú és férfias; nézése mélyedt, jelentékeny, hallgatag.” (Emlékiratok)

Művei: Buddha élete és tanításai, Tibeti-angol szótár és nyelvtan.

 

Köteles Sámuel (1770-1831) Kollégiumi tanár, filozófiai író a Magyar Tudós Társaság rendes tagja, a magyar bölcsészettudomány úttörője. Újtordáról kerül Enyedre. 1788. június 30án subscribál. Szász Károly ezt írja róla: „A születésnek semmit, a nevelésnek keveset, legtöbbet és szinte mindent magának köszönhet kiformálásában.” 1818-ban foglalja el a nagyenyedi kollégium bölcsészeti tanszékét, ahol elsőnek tanítja magyar nyelven a filozófiát. Kemény Zsigmond tanára. Mint nagyenyedi tanár Kant eszméit hirdette.Országszerte elismert becsű filozófiai munkáit a rendszeresség és a tudományos igény jellemzi. Nagy érdeme a magyar filozófiai szakszókincs megteremtése. Tanítványai rajongásig szerették, és büszkék voltak rá. Sírja a nagyenyedi református temetőben található.

Fontosabb művei: Közönséges Logika vagy az értelem tudománya, Az erkölcsi filozófiának eleji, Philosophia Encyclopaedia, A filozófia története,, A Görög filozófia históriája, Szép ízlés tudománya. az elejére

 

Kristóf György (1878-1965) irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1889-től a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanul. Kolozsvárt és Budapesten szerez magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1922-től 1945-ig a kolozsvári román egyetem magyar nyelv és irodalom előadója, az egyetlen romániai magyar egyetemi tanár. 1940 őszén a román hatóságok őt bízták meg az egyetem átadásásával a magyar hatóságoknak. Az I. világháború után kibontakozó erdélyi magyar irodalmi élet egyik szervezője. Feldolgozta a nagy magyar írók erdélyi utazásának történetét (Jókai napjai Erdélyben, Királyhágón inneni írók Erdélyben). Összes műveinek 641 tételes bibliográfiáját a Magyar irodalomtörténet 1939 (Kristóf György Emlékkönyv) tartalmazza; Gaal György doktori értekezésének függeléke 860 írásának és kötetének címét veszi számba.

Főbb művei: Az erdélyi magyar irodalom múltja és jövője, Jókai Mór élete és művei, Az erdélyi magyar időszaki sajtó a kiegyezéstől a közhatalom-változásig, Tudományos intézetek Erdélyben 1919-ig, Reményik Sándor...

 

Lázár István (1861-1915) 1889-től haláláig a Bethlen Kollégium görög-latin tanára.1909-1914 közt a kollégium rektor-professzora. Híres néprajzi és népnyelvi gyűjtő.

Fő műve: Alsó-Fehér vármegye magyar népe, 1896.

 

Makkai Domokos (1839-1898) 1863 és 1865 között teológiai tanfolyamot végez Nagyenyeden, majd Uthrechtben tökéletesíti tudását. 1869-től az enyedi kollégium tanára. Székfoglaló értekezése: „A történet, bölcsészet és a történetírás.” 1886-1890 közt a kollégium rektor professzora. Haláláig az egyháznak, az iskolának és a társadalomnak tevékeny, munkás tagja. „A bibliás fejedelem áldott szelleme volt vezárlő csillaga.”- írja róla Kertész József.

Ignácz Rózsa, Makkai Domokos unokája írja nagyapjáról: „Nagyenyeden volt történelemprofesszor, két asszonytól tizenhárom gyermeket nemzett, ötvenéves koráig tanította a »meghamisítatlan nemzeti históriát«... idegösszeomlását az okozta, hogy a teológiát...Enyedről Kolozsvárra helyezték, s Ő Enyedre gyökerezetten, sok gyermekével kénytelen volt a főiskolai tanárság helyett gimnáziumi tanárként működni tovább.51 évet élt.” Fia, Makkai Sándor író, püspök a Mi Ernyeiek című regényében (1940) állít emléket édesapjának. az elejére

 

Makkai Sándor (1890-1951), Makkai Domokos fia, közpiskoláit az enyedi, kolozsvári és sepsiszentgyörgyi kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Refpormátus Teológian tanult. 1912-ben filozófiai doktorátusi címet szerez. Ugyanebben az évben enyedi segédlelkész.1918-tól koloszvári teologiai tanár, majd 1926-36 között az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Mint bukarest szenátor az erdélyi magyarság politikai jogainak védelmezője. 1936-ban lemondott püspöki hivataláról csalódottan hagyta el Romániát. Debrecenben egyetemi tanár lett. Budapesten halt meg. A halott Ady Endre védelmében Magyar fa sorsa címmel írja meg híres tanulmányát, melyet napjainkig a legértékesebbek között tart számon az irodalomtörténet.

Fontosabb művei: Ördögszekér, Magyar fa sorsa, Táltoskirály, Sárga vihar, Mi Ernyeiek, Egyedül (Bethlen Gábor lelki arca)

 

Málnásy Károly ( ) 1933-1940-ig a főgimnázium igazgatója.

 

Mentoich Ferenc (1819-1879) apai ágon ősei Horvátországból bevándorolt háromszéki kézművesek voltak. Korának egyik leghíresebb filozófia professzora. Tanulmányait Désen kezdi, Naszódon folytatja, a negyedik - szintaxista- osztálytól az enyedi kollégiumban tanul. Mint a filozófiai tanfolyam hallgatója ismerkedik meg Hegel filozófiájáról. 1839-1841 közt elvégzi a jogi kurzust is. Mint szelíd, szorgalmas és tehetséges diákot Szász Károly nagyobbik fiának, Károlynak a mentorává fogadja. Ilyen minőségében sokat tanul Szász Károly professzortól.

1841 nyarán külföldi egyetemekre indul, Bécsbe és Berlinbe. Hazatérve magántanító Alsógáldon, a Kemény-kúrián. A szabadságharc bukása után Pesten újságíróskodik, majd Nagykőrösön tanít. Innen hívják meg a Mrosvásárhelyi kollégium matematika-fizika tanszékére. Marosvásárhelyt halt meg.

Fő műve: Új világnézlet

 

Mihályi Károly (1879-1880) 1844-1880 közt nagyenyedi tanár. „Széles ismeretkörrel rendelkező érdemes tudós, kiváló tanár és hatalmas szónok Filozófiai és Theológiai munkákon kívül, latin nyelvű tankönyvet írt, s ezen kívül költői és zenei alkotásokkal is gazdagította hírnevét. Az úgynevezett származtató filozófiának ő volt a képviselője.” A szabadságharc leverése után Vajna Antallal elsőnek jön vissza Enyedre, hogy újraindítsák a kollégiumot. Kortársai az intézet éltető szellemének tekintették. A Magyar Tudományos Akadémia tagja .(Lásd még Vajna Antalnál)

 

Gróf Mikó Imre (1805-1876) a Bethlen Kollégium neveltje.1838-1876 között a kollégium főgondnoka volt. Nagyértékű könyvtárát (kb.5000 kötetet), pénz-és éremgyűjteményét az iskolának ajándékozta, hogy pótolni lehessen az 1848-49-es pusztításkor történt kárt. Jelmondata: „Et facere, et pati fortia!” az elejére

 

Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702) Enyeden diákoskodott 1666 és 1677 között. 1679 és 1689 között Hollandiában tartózkodott. Itt ismerkedik meg a betűmetszés és nyomdászat mesterségével. Lelkiismeretes munkájával Európa szerte ismert nyomdász. 1689 őszén magyar könyvekkel megrakodva tér haza Amszterdámból, hogy népének hasznára lehessen. 84 saját kiadványa volt. Ezek közül legfontosabb az 1685-ben Amszterdámban kiadott Aranyas Biblia, mely a kiadvány éleit borító aranyrétegről kapta nevét.. Mivel a magyar helyesírás kialakítását és megszilárdítását egyik alapfeladatának tekintette, maradi szemléletű főúri és magas egyházi tisztségeket viselő ellenségei heves rágalomhadjáratot indítanak ellene. Ezért 1697-ben megjelenteti latin nyelvű Apologia Bibliorum-át, amelyet 1698-ban magyarra fordít és kiadja Maga személyének Mentsége cím alatt. Ezekben az Aranyas Bibliát, helyesírási elveit és saját magát védelmezi. Az egyház vezetői állításainak nyilvános visszavonására kényszerítik az 1698.június tizenegyediki nagyenyedi zsinaton. Röviddel szégyenteljes megaláztatása után agyvérzés éri, három évig kezére-lábára bénán, de teljesen ép értelemmel fekszik 1702.március 2-án bekövetkezett haláláig. 2002. április 27-én a Kolozsvári Zsinat hivatalosan felmenti a vádak alól. A nagyenyedi református Vártemplom északi porticusában szép márványtábla őrzi emlékét.

Misztótfalusi Kis Miklós tudásának és munkásságának köszönheti népünk nyelvének első egységesített helyesírását. Az is az ő érdeme, hogy ma a grúz, a georgiai és jó néhány más ázsiai nép saját ábécével rendelkezik. Felbecsülhetetlen értékű Aranyas Bibliája és más, a 17.századi Európa nyomdászművészetének csúcsán álló neves kiadványa bizonyítják, hogy beteljesült Mentségében megfogalmazott hitvallása: „ Mondék magamban : hozzáfogok én, egy szegény legény lévén, és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotioja többet tészen,mint egy Országnak immel-ámmal való igyekezeti: és hogy az Isten gyakran alá-való és semminek állított eszközök által tapasztalható-képen való segítségével viszi véghez az Ő ditsöségét.”

Jelesebb kiadványai: Aranyas Biblia, Pax Corporis, Haller Hármas Históriája, Balassi és Rimay János művei, Comenius munkái, Szenci 150 Zsoltára.

 

Molnár Árpád (1913-1971) Marorújvárt született, tanulmányait ott kezdi, amjd a Gyulafehérvári Római Katolikus Főgimnáziumban folytatja. Két évig jogot hallgat a kolozsvári egyetemen, majd beáll az Erdélyi Minorita Szerzetesrendbe, tanulmányait Rómában folytatja, ott szerez diplomát. A Római Gregorián Egyetemen filozófiából licenciátusi oklevelet is nyer. Ardon római katolikus paptanár a minoriták gimnáziumában. 1943-1944 közt megalapítja és szerkeszti a Havi Szemle című színvonalas szépiodlmi folyóiratot. 1946-tól a nagyenyedi kollégiumban tanít pedagógiát, lélektant, nagy szakértelemmel vezeti a képzős diákok pedagógiai gyakorlatát. Tevékenyen részt vesz iskolája és városa művelődési életében: zenekarokat, énekkarokat szervez és vezet. Nagyenyeden halt meg. Sírja a református temetőben.

 

Molnár Károly ( ) 1909-1915-ig az enyedi főgimnázium igazgatója az elejére

 

 

Dr. Musnai László (1888-1967) református lelkipásztor, teológiai tanár. Székelykövesden született ősi székely nemesi családból. A székelyudvarhelyi Református Kollégiumban érettségizett, majd a kolozsvári Teológiai Intézetben 1910-ben lelészi képesítést szerzett. 1928-ban Debrecenben teológiai doktori címet szerez. Vidéki szolgálat és külföldi tanulmányok után 1933 szeptemberétől a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára 1948-ig, nyugdíjba vonulásáig. Székfoglaló beszédét Szenczi Molnár Albertről tartja. Kezdetben vallástanár, majd 1933-1937 közt rektor professzor. 1941-1945 között a Bethlen Gábor Teológiai Akadémia igazgatója és a kollégium helyettes rektora. Egy ideig a kollégiumi könyvtár könyvtárosa. Részben neki köszönhető, hogy a szovjet megszállás idején a gazdag gyűjtemény megmenekült a teljes pusztulástól.

Musnai László tanári tevékenységével párhuzamosan jelentős tudományos munkásságot folytatott. Számos teológiai műve mellett kimagaslóak Kőrösi Csoma Sándor enyedi diákéveivel kapcsolatos írásai. Ilyen témájú munkái forrásértékűek a Kőrösi-kutatás számára ( Baktai Ervin és Csetri Elek is felhasználta). Az enyedi református temetőben nyugszik, a tornakert közelében.

Legfontosabb művei: Kőrösi Csoma Sándor ismeretlen élete (1939), Kőrösi Csoma Sándor (1943), Kőrösi Csoma Sándor és Nagyenyed (1963), Kőrösi Csoma Sándor és a kolozsvári tudóskör, A magyar Biblia története, Nagyenyed és református egyháza. az elejére

 

Nadányi János ( ) történetíró és pap. Édesapja Körös-Nadányi Nadányi Mihály ítélőmester. Mivel Barcsai Ákos pártján állt, Fogarason lefejezik. Nagybátyja, Nadányi Miklós taníttatja. Váró Ferenc írja róla: „Vásárhelyi holta után (1666.) a fejedelem Nadányi Jánost, felesége, Bornemisza Anna rokonát nevezi ki egyik professornak, s iktatja be ünnepélyesen. E tudós férfiunak 1663-ban, Amsterdámban jelent vala meg Florus Hungaricus czímű magyar történelmi munkája. Ajánló verset hozzá épen későbbi tanártársa és üldözője, Csernátoni Pál írt vala. A professorsága előtti négy hónapban fordítja Nadányi a Mizald munkái után, s értelmesebben magyarázza a Kerti Dolgokat. (Nyomtatása csak 1669-ben végződik). A tudománykedvelő úri férfiú azonban tanárnak aligha volt népszerű, s az intézethez való viszonyára nézve amolyan magyar Opitznak mutatkozik.

Egykori tisztelője, Csernátoni Pál, aki mentora volt Bethlen Miklósnak, 1668-ban tanárnak jővén, Nadányit ép ugy, mint másik professortársát, Enyedi Sámuelt, nem igen tudta becsülni, s mind a kettőt kibúsította, szorította Enyedről.”(Bethlen Gábor kollégiuma, Nagyenyed, 1903. 48-69. old.)

Nagy Iván: Magyarország családjai: „Haza kerülvén, tanárságot vállalt a híres n-enyedi collegiumban, hol azonban – úgy látszik – idegzetes természete miatt nem maradván, Biharba, N-Bajomba jött lelkészül.”

Bod Péter: Magyar Athenas: „A Keres-Nadányi famíliából vette maga eredetét, a tisztességes tudományok által magát jobban is megnemesítette. Tanulásnak okáért lakott Belgyiomban feles esztendők alatt. Trájektuban disputált de Jure Belli (A háború jogáról) 1658-dik eszt. Leidában laktában írta és kibocsátotta a Magyar Históriát deák nyelven ily titulus alatt: Florus Hungaricus, S.Rerum Hungaricarum Compendium (Magyar Florus, azaz magyarióok dolgainak tömör foglalata.). Amst.1663.8. (...)

E jó könyvecske megírása végett többet hatszáz könyveknél egybeolvasott dicséretesen is vagyon ez kidolgozva...Erdélybe jővén, az Enyedre nemrégen plántáltatott kollégyiomba tették professornak az logikának, zsidó nyelvnek s holmi egyéb szükséges tudományoknak taníttatásokra; orált az enyedi nagy templomban a tudományoknak öregbülésekről 1666-dik eszt. De a tanítása épületes és jó renddel folyó nem lévén, sokat panaszoltak tanítványi ellene. A kurátorok nem igen igazíthattáka dolgát, mivel a fejedelemasszony, Bornemissza Anna atyjafia lévén, kedvezett néki, s hozzá nem fértek. Végre az a hír indult aránta: hogy a fejedelem meg akarja fogatni; minthogy a fejedel. Ellen pártolkodó urakkal egyetértett volna; amelyben valósággal semmi nem volt: azzal kiijesztették Erdélyből, és így osztán helyet adott Tsernátoni Pálnak. Magyarra fordította volt az Mizáld Antal orvosdoktor könyvét, mely vagyon a kerteknek gondviselésekről, ékesítésekről, oltásokról, a füveknek orvos hasznaikról, gyümölcsök tartatásokról. Nyomt. Kolosv. 1669-dik esztend. 4. r. Vagyon ajánlva Bornemissza fejedelemasszonynak.” az elejére

 

Nagy Lajos (1838-1914) a kollégium tanítványa. 1882-től egykori iskolája tanára, 1878-tól 1907-ig a tanítóképző és az elemi iskola igazgatója 1894-1907-ig rektor-professzora.

 

Nemes János (1914-1972) tanulmányait az enyedi kollégiumban végezte, ott szerzett tanítói oklevelet. Mint a kollégium mintatanítója, zenetanára, aligazgatója szerzett elévülhetetlen érdemeket. Erdélyi Gyulával együtt írja A nevelő tanítása, a Betűerdő (ábécé és olvasókönyv), Vezérkönyv a Betűerdő használatához című munkákat. Családja, hálás tanítványai, barátai és kollégái szép síremléket állítottak emlékére az enyedi református temetőben.

 

Opitz, Martin(1594 vagy ?-1639) sziléziai származású fiatal német költő 1622-ben elsőként érkezett a gyulafehérvári kollégiumba. Itt archeológiát és klasszika-filológiát tanított. Habár fizetése az erdélyi püspökét is meghaladta, alig egy évi működés után cserbenhagyja Erdély induló akadémiáját, és 1624-ben visszatér hazájába.

 

Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) Désen született, Pápai Páriz Imre református lelkész fia. Váró Ferenc, a Kollégium krónikása így jellemzi: „...minden időkre legkiválóbb alakja a Bethlen Kollégiumnak. Benne az intézet történelmi rendeltetése, s az az eszménykép, amelyuet tudományos, erkölcsi és gyakorlati irányban valósítani hagyománynak vall, legtisztábban, legkifejlettebben valósul meg.” A XVII. század utolsó negyedének és a XVIII. század elejének legnagyobb tudású professzora, polihisztora, akit P. Szathmári Károly Goethe nagyságához mért. Tanulmányait szülővárosában kezdi, Gyulafehérvárt (ahol Apáczai Csere Jánosnak döntő szerepe volt egyénisége kialakulásában), Kolozsvárt folytatja, majd a nagyenyedi kollégiumban fejezi be. Egy életre szóló kapcsolatot teremt a nagyenyedi skólával, melyet csak külföldi tanulmányai miatt szakít meg pár évre. Lipcsében, Majna-Frankfurtban, Marburgban, Haidelbergben és Bázelben tanul, ahol orvosdokorrá avatják. Hazatérve egy ideig orvosi praxist folytat, majd 1676-tól haláláig az enyedi kollégium professzora, rektorprofesszora. Az ő nevéhez fűződik az intézmény történetének legnagyobb szellemi és fizikai építkezése: az 1704-ben és 1707-ben lerombolt kollégiumot porából éleszti fel. Ő szerzi meg az építkezéshez szükséges 700 fontsterlingnyi „angol pénzt”, melynek kamatai állandó anyagi forrást jelentettek a kollégium XVIII-XIX. századi építkezéseihez. Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című híres elbeszélésében Pápairól mintázta Tordai Szabó Gerzson alakját. Az enyedi református temetőben ismeretlen sírban nyugszik. Feltételzett sírhelye táján a református egyház szép, kopjafás emlékművet állított az 1980-as évek elején. A Kollégium udvarán 2006- ban leplezték le mellszobrát, Lőrincz Lehel kollégiumi véndiák munkáját.

Erdély Erasmusa élete utolsó huszonhat esztendejében gazdag tudományos és szépirodalmi munkát végez.

Főbb művei: Pax corporis, az első magyar nyelvű orvosi könyv; Pax animae, Dictionarium manuale latino-ungaricum et ungarico-latino-germanicum, Latin-magyar és magyar-latin-német kéziszótár (1708), a Szenczi Molnár Albert nyomán szerkesztett, mindmáig legjobb latin-magyar szótárunk. az elejére

 

Piscator, Ludovicus Philippus(?-?) gyulafehérvári működéséről keveset tudunk. 1630-ban azért jött Németországból Erdélybe, hogy „elűzze a tudatlanságot és magas színvonalú tudományokat oktasson” a Kollégiumban. A theológia és az ékesszólás (eloquentia) tanára lett. Németországba való visszatérésének pontos ideje ismeretlen.

Művei: Rudimenta Rhetoricae, Rudimenta Oratoriae c. tankönyvek(1645)

Pogány Albert (1904 - 1948) a Kollégium francia-magyar szakos tanára 1929-1941-ig, 1940-1941-ben igazgatója. Székfoglaló beszéde: Ady és Párizs. Pályája kezdetén az ifjúsági olvasóegylet elnöke, egy ideig a könyvtár őre, melyet számos értékes új művel gyarapított, a tanulók közötti könyv kiosztást őmaga végezte. Egy ideig tankerületi főfelügyelő.1941 júniusában elhagyta az országot, Magyarországra telepedett át.

 

Rapp Károly ( 1890-1942) a kollégium testnevelő tanára 1921- től.......................

 

Rimbás Viktor (1920-1992 ) a Kollégium testnevelő tanára, Rapp Károly tanítványa. Tőle örökölte a szakma szeretetét és titkait. Az ő szellemiségének, munkájának legtöretlenebb folytatója. Nagyenyeden született 1920. december 26-án. Tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végezte, majd a budapesti Testnevelési Főiskolán szerzett testnevelő tanári oklevelet. Rövid kitérő után (szamosújvári tanároskodás, háborús katonai szolgálat) 1945 őszétől nyugdíjba vonulásáig (1981), harminchat éven át egykori iskolájának egyik legképzettebb, leglelkiismeretesebb tanára.

Második otthona az iskola, a százéves tornacsarnok, ahol diákként ő is sportolt, valamint a tornakert. Számára a testnevelési óra csak egy volt a sokfajta testi képzés közül. Munkájának eredményeit minden évben a városi Kultúrházban megrendezett februári tornabemutató, majd év végén a tornakerti nagy seregszemle, a tornavizsga összegezte, mutatta fel a város és a vidék előtt. Ebben is RappKároly példáját követte. Nevezetesek voltak a kollégiumi hagyományokat folytató kéthetes, vagonos kirándulásai a tengerpartra és a hegyekbe. Gyalogtúráin tanítványaival bejárták az ország közeli és távoli csodálatos tájait. Legedzettebb növendékeivel kemény gerinctúrákat tettek, többek között a Fogarasi-havasokba. Ha kellett, táncot oktatott, színdarabot tanított, fát ültetett, korcsolyázni tanította növendékeit, tornakertet rendezett 1992. november 9-én halt meg Nagyenyeden. az elejére

 

Sipos Pál (1759-1816) első olyan matematikusunk, akinek érdemeit külföldön is elismerték és díjazták; filozófus, irodalmár, református lelkész. Nagyenyeden született. Elemi és középiskolai tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban végezte. I. Kovács József tanítványa. Egy ideig Naláczy József családjában nevelő, majd a szászvárosi kjollégium rektora. Tanulmányait külföldön egészíti ki: Frankfurtban, Göttingenben (ahol tanára Gauss, a kor híres matematikusa), Bécsben és Berlinben. Frankfurti munkásságáért a Berlini Akadémia jutalomban részesíti. Rövid időre visszatér Szászvárosba, majd öt évig Sárospatakon tanít. Itt köt szoros barátságot Kazinczy Ferenccel. Élete végén Tordoson telepszik le, ahol református pap. Sipos Pál nyitja meg a sorát azoknak a kiváló tudósoknak, akiknek részben sikerült áttörniük a szűk hazai korlátokat és az európai élvonalba jutnak. Ő a szerzője nálunk az első eredeti matematikai értekezésnek, mely a berlini Tudományos Akadémia német nyelvű kiadványainak sorozatában jelent meg Beschreibung und Andwendung eines matematischen Instruments für die Mechaniker, zur unmittelbaren Vergleichung der Zirkulbogen címen és pályázat nélkül nyerte el az aranyérmet.

A matematikus Sipos Pálról Demény Zoltán és Simon János enyedi kollégiumi tanárok írtak tanulmányt, mely a Korunk című folyóiratban jelent meg az1980-as évek elején.

 

Szabó Mihály (1893-1989) miriszlói földműves családból származik. Középiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végzi. Egyetemi tanulmányai befejezése után 1919-től nyugdíjba vonulásáig egykori iskolájának matematika-fizika tanára. Székfoglaló beszédét 1923-ban tartja Bevezetés az atomfizikába címen. 1941-1948 közt a kollégium igazgatója. A Bethlen Kollégium történetének nagy ismerője. Értékes feljegyzései leánya ( özv. Izmael Lászlóné) tulajdonában vannak.

 

Szabó Mihályné Bornemissza Borbála (1896-1962) nyelv és történettudomány tanár. Szabó Mihály felesége

 

Szabó T. Attila (1906-1987) nyelvész, etnográfus, egyetemi tanár. Főiskolai, illetve egyetemi tanulmányait Kolozsvárt és Angliában végezte. Egy ideig tanárként működött különböző erdélyi tanintézetekben, így a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban is 1930-1932-ben, majd Kolozsvárt az Erdélyi Múzeum szolgálatába lépett, ahol levéltári kutatásokat végzett, ezután egyetemi tanár a kolozsvári egyetemen.

Tudományos kutatói munkájának főbb területei a településtörténet, az erdélyi helynevek kialakulásaának vizsgálata, művelődéstörténeti nyelvemlékek, a néprajz és a nyelvtudomány határkérdései.

Legjelentősebb munkája az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, melynek 1975 és 2006 között tizenkét kötete jelent meg, a többi kötet szerkesztés alatt van. Tanulmánykötetek: Anyanyelvünk életéből, A szó és az ember, Nép és nyelv, Nyelv és múlt, Nyelv és irodalom. az elejére

 

Salamon Ferenc (1825-1892) történész, esztéta, szerkesztő. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban végezte. Szász Károly tanítványa volt. A 11. zászlóalj honvédjeként harcol a szabadságharc idején. A szabadságharc leverése után egy ideig bujkál, majd Nagykőrösön tanít, rövidesen azonban Pestre költözik. Itt bontakozik i gazdag , sokoldalú munkássága (irodalmi, dramaturgiai tanulmányok, történelem, műfordítás)

Főbb művei: Magyarország a török hódoltság korában, Az első Zrínyiek, Magyarország 1849-ben és 1866 után, Budapest története.

 

Sáska László (1890-1978) tanulmányait a Kollégiumban végezte, 1932-ben feleségével együtt innen indult el Afrikába, ahol 46 évet töltött. 1970-ben félévszázados tudományos munkássága elismeréseként a Semmelweiss Orvostudományi Egyetem jubileumi arany díszoklevéllel tüntette ki.

Legismertebb alkotása: Életem Afrika (1969).

 

Siposs Árpád (1923-1993) tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végezte, itt szerzett tanítói oklevelet. Egy évi segesvári tanítóskodása után meghívják az enyedi tanítóképzőbe mintatanítónak. Később mint matematika tanár, a pedagógiai gyakorlatok vezetője, 1953-1956 közt a tanítóképző igazgatója, nyugalomba vonulásáig a kollégium szolgálatában állt. Az enyedi református temetőben nyugszik.

Sipos Domokos (1892-1927) az erdélyi magyar irodalom „hőskorszakának” jellegzetes, különös tehetségű és tragikus sorsú egyénisége: novellista, költő, publicista. Dicsőszentmártonban született szegény sorsú iparos családból. Tanulmányait szülővárosában kezdi, majd 1902-től az enyedi kollégium tanulója az érettségi bizonyítvány megszerzéséig, 1910- ig. A kollégium egyik legkiválóbb tanulója tevékenyen részt vesz iskolája művelődési életében: a Kemény Zsigmond Önképzőkör lelkes tagja, a Haladjunk című kéziratos diáklapnak 1908-tól egyik szerkesztője. Itt közli első novelláját, mely már komoly írói tehetségre vall. A kollégiumhoz való ragaszkodásának szép példái a Boldog idők című regénye és az Ó, vén kollégium című vallomása, melyet a kollégium fennállásának 300. évfordulóján olvasott fel.

Sipos Domokos rövid ideig jogi tanulmányokat folytat Budapesten, majd végleg szülővárosában telepszik le, ahol tisztviselői munkával keresi a kenyerét. Fiatalon hal meg tüdőbajban, feleségét és egyetlen fiát nagy szegénységben hagyva. A dicsőszentmártoni temetőben nyugszik.

Fő művei: Istenem, hol vagy? (versek), Vajudó idők küszöbén, „torzóban maradt nagyszabású erdélyi hősköltemény”, Vágtat a halál (versek), Vajúdó idők (elbeszélések- poszthumusz) az elejére

Sükey Károly; Sükei ( 1824-1854 ) író, tanár, költő, műfordító. Bukarestben szültett. Apja alapította Bukarestben a református egyházközséget. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban végezte. Az 1840-es években Pesten élt. A „Fiatal Magyarország” körének egyik legjelentékenyebb ideológusa volt. Egyetlen verseskötete Hulló csillagok címen jelent meg 1851-ben.

 

Sütő András ( 1927-2006) a mezőségi Pusztakamaráson született, ott végzi elemi iskolai tanulmányait, az enyedi kollégium tanítóképzőjében kezdi, majd a kolozsvári Református Kollégiumban fejezi be középiskolai tanulmányait. Írói tehetségére enyedi tanára, Vita Zsigmond figyel fel, majd kolozsvári újságíróként kezdi írni falusi tárgyú novelláit, melyekkel új hangot szólaltat meg a II. világháború utáni prózában. Próza- és drámairodalmunk egyik legnagyobb stílusművésze, megújítója. Legszebb vallomása egykori iskolájáról és az alapító fejedelemről a Nagyenyedi fügevirág című esszéje.

Budapesten halt meg, a marosvásárhelyi református temetőben nyugszik Bolyai Farkas és Bolyai János sírja mellett. Temetésén a Bethlen Kollégium küldöttsége is búcsúzott tőle a hattyús zászló alatt. A 2007- es Bethlen Napok alkalmából május 11-én, a Kollégium udvarán szép kopjafát állítottak emlékére magánadományból (Horváth Vilmos és felesége), László László kollégiumi matematika tanár munkája.

Legjelentősebb művei: Emberek indulnak, Októberi cseresznye, Egy pakli dohány (novelláskötetek), Félrejáró Salamon, Anyám könnyű álmot ígér, Engedjétek hozzám jönni a szavakat, Istenek és falovacskák ( esszéregény), Rigó és apostol ( úti jegyzetek, úti tűnődések, esszék) Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel, Advent a Hargitán, A szúzai menyegző, Az ugató madár (drámák) Vidám sirató egy bolyongó porszemért (vígjáték), Hargitai vadászkalandok (igaz mesék, csodálatos történetek)

 

Szász Árpád (1904-1997) a kollégium rajz és szépírás tanára. Egész tanári pályája a Kollégiumhoz kapcsolódik. Az egyetemi tanulmányok elvégzésétől nyugalomba vonulásáig nagy szakértelemmel oktatta a képzős diákokat. A kollégiumi hagyományok folytatójaként szenvedélyes k9iránduló, aki diákjaival kirándulásokat szervez. Herzsai birtokán méhészkedik, gyümölcsöt termel, bort fejt. Tanári pályafutása során hűségesen ápolja elődje, Halmágyi Antal örökségét, a gazdagon felszerelt rajzszertárat. Incze János festőművész, a tanítvány, barát írja róla : „ Szász árpád nagy nyereség lett számomra. Testvéri szeretettel kezelt, a rajzszertár egyik kulcsát átadta nekem – hálából szép rendet teremtettem a nagy, poros felfordulásban. Ekkor láttam, hogy milyen szép, gazdag itt a felszerelés: minden gipszszobor megvan, amit a kolozsvári Festőiskolában láttam, azon kívül nagyon jó könyvek, szemléltetőeszközök, világhírű nagy művek reprodukciói, angol, német művészeti folyóiratok...” az elejére

 

Szász Károly; Szemerjai Szász (1798-1853) emlékíró, természettudós, polihisztor.Vízaknán született, 1805-1814 közt az enyedi kollégiumban Herepei Károly legkiválóbb diákja. Kolozsvári jogi tanulmányai befejezése után fiatal arisztokraták nevelőjeként Bécsben él. 1821-ben a Bethlen Kollégium tanárává választották, ahol 1848- ig jogot, természettudományokat, matematikát tanított. Ilyen minőségében méltó társa és utóda Hegedűs Sámuelnek és Köteles Sámuelnek. Találóan jellemzi őt Báró Kemény Zsigmond, a tanítvány emlékbeszédében: „Mily széles tér volt az övé a tudományok mezején! Valódi nagy birtokos, igazi oligarcha az ismeretek birodalmában.” Váró Ferenc állapítja meg róla: „A kollégium újabb hírnevének, de büszkeségének is tetőfokára Szász Károly által jutott.” 1848-ban, mint erdélyi országgyűlési képviselő, nagy szerepe volt az erdélyi reformmozgalomban és Erdély uniójának kimondásában. 1848-ban családjával Budapestre távozik. A szabadságharc idején közoktatási államtitkár az első felelős minisztériumban. 1851-től haláláig a marosvásárhelyi református kollégium tanára. Berde Mária A hajnal emberei című regényének központi alakja. Több jogi és nyelvtudományi tankönyvet írt.

Művei: A derék ember és ritka érdemű tanító képe (emlékbeszéd Köteles Sámuel felett) Latin nyelvtudomány, Számtan(algebra)

 

Szász Károly; Szemerjai Szász (1829-1905) költő, műfordító, egyházi író Szász Károly nagyenyedi professzor fia. Nagyenyeden született, elemi és középiskolai tanulmányait a Bethlen Kollégiumban végezte. Mentovich Ferenc és ifj. Zeyk Miklós tanítványa. Kolozsvárt matematikai szaktanítói oklevelet szerez. Itt köt barátságot Gyulai Pállal. Budapesten matematikai és hadtudományi tanulmányokat folytat. Részt vesz a szabadságharcban, a bukás után nevelőként bujkált majd teológiai tanulmányokat végez.1851-ben hittudományi vizsgát tesz. Egy ideig Nagykőrösön ( ahol Arany Jánossal együtt tanít ) és Kecskeméten tanár. Kézdivásárhelyen, Kunszentmiklóson, Szabadszálláson lelkész. Budapesten magántanár, országgyűlési képviselő, a Kisfaludy Társaság és az MTA tagja. 1884-1903-ig a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Az 1928-1929-es tanévben Bodrogi János indítványozására születésének 100. évfordulójára emlékünnepélyt rendeztek a Kollégiumban.

Életművének legmaradandóbb része sok irányú , rendkívül változatos műfordítói tevékenysége. Angolból, franciából németből sok prózai művet fordít, számos korabeli és klasszikus költőt ültet át magyarra. Molière, Shakespeare fordítója. Legtökéletesebb fordítása a Nibelung-ének.

 

Szász Domokos; Szemerjai Szász (1838-1899) református egyházi író. Szász Károly nagyenyedi tanár fia. Nagyenyeden született. „...apjához méltó, s nagy alkotásra elhivatást érző szellem...”-írja róla Váró Ferenc. A Bethlen Kollégium költségén 1854-ben Kolozsvárra költöztetett teológián végez. Kolozsvárt lelkész, majd 1885-től püspök. Ez Erdélyi Protestáns Közlöny szerkesztője. Ő telepítette át 1895-ben Nagyenyedről Kolozsvárra a teológiát, ő építtette díszes palotáját. A teológiának ajándékozta saját könyvtárát is.Nevéhez fűződnek a milleneumi nagy építkezések, intézményalapítások. Az erdélyi szórványmagyarság életének első tudatos szervezője volt. az elejére

 

Szász Pál (1881-1954), gazdag földbirtokos családból származik. 1933-1948-ig a nagyenyedi Református Kollégium főgondnoka, az Erdélyi Gazdasági Egyesület (EMGE) elnöke, az Erdélyi Gazda című gazdalap újra indítója Nagyenyeden, a kommunizmus első éveiben az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt. Az ő kezdeményezésére és irányításával jött létre a Bethlen Kollégium Csombordi Téli Gazdasági Iskolája a báró Kemény Árpád-féle birtokon.1948-ban feleségül veszi Arbshofen Anastasia bárónőt, akitől – az állami hatóságok szüntelen zaklatásai, majd bebörtönzése miatt – örökre meg kell válnia. Mártírként halt meg az Ocnele Mari-i börtönben 1954-ben. Halálának körülményeiről, sírhelyéről mindmáig semmit sem tudunk. A Nagyenyedi Református Vártemplom udvarán az 1989-es rendszerváltás után felállított kopjafa őrzi emlékét.

 

Szathmáry Gyula (1912-1969) Miriszlón született református lelkészi családban. Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumi és középiskolai tanulmányokat a Bethlen Kollégiumban végzi. Kolozsvárt biológia-vegytan tanári diplomát szerez. 1936-tól 1969. április 17-én tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig iskolájának meghatározó jelentőségű tanára volt. Az enyedi református temetőben nyugszik.

 

P.Szathmáry Károly(1831-1891) Író, szerkesztő, tanár. Résztvett a szabadságharcban, amiért fogságot szenvedett. Utána jogot és bölcseletet hallgatott, majd több erdélyi városban középiskolai tanár.1862-1868 között a nagyenyedi kollégium tanára. Emlékeim (1878) című írásában részletesen leírja enyedi éveinek eseményeit. Az enyedi hat év alatt rendezi és feldolgozza a kollégium történetének megmaradt dokumentumait, melyeket két vaskos kötetben gyűjt össze. Budapesten telepszik le, ahol több lap szerkesztője. 1869-1868 közt országgyűlési képviselő. Megalpította az Országos Kisdedóvó Egyesületet. Miniszteri biztosként több mint száz óvodát létesít. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja.

Szépirodalmi munkásságának legjelentősebb termékei a regények, melyeken Jósika Miklós és Jókai Mór hatása érződik. „Nem jószándéka, hanem igen szerény tehetségén múlott, hogy közel harminc regénye után sem maradt fenn írói alakja a köztudatban.”- írja a Magyar Irodalmi Lexikon (Bp.1965.) Enyedről távozásakor írja: „Mindent virágzó állapotban hagyhattam hátra.” Életműve több mint ötvenöt könyv: regények, történelmi elbeszélések, cikkek, tanulmányok, költemények.

Legjelentősebb műve: Az ország sebei című regénye. A Gyulafehérvári-Nagyenyedi Bethlen-főtanoda története című könyve felbecsülhetetlen iskolatörténetünk. az elejére

 

Szegedi Maszák Hugó (1831-1916) újságíró, grafikus, festő. Barabás Miklós veje. Nagyenyeden született, ott végzi tanulmányait.Végigharcolta a szabadságharcot, majd szülővárosában házitanító és tanár. Pesten Barabás Miklós tanítványa. Elsősorban arcképeket festett, litográfiákat készített. Sok fametszte jelent meg a Vasárnapi Újságban. Egyik festményét a Bethlen Gábor Kollégiumban őrzik.

 

Székely János (1875-1930) 1902-től a kollégium testnevelő tanára, a tornakör vezetője. 28 évig állt az intézet szolgálatában. Tanári és nevelői teendőit mindig lelkiismeretesen, nagy oodaadással végezte azzal a céllal, hogy az egymás nyomába lépő nemzedékek ne csak lélekben, hanem testben is épebbek, edzettebbek, kitartóbbak legyenek. 1930. július 23-án hunyt el a marosvásáhelyi szanatóriumban. A nagyenyedi református temetőben nyugszik.

 

Székely Mihály (1912-2002) geológia-földrajz tanár, festőművész. Marosgombáson született szegénysorsú földműves családban. A tanítóképzőt a Bethlen Kollégiumban kezdi, majd a bécsi döntés után Kolozsvárt fejezi be. Művészi tehetsége már diákkorában kibontakozik. Első kiállítását a nagyenyedi Kaszinóban szervezik meg 1929-ben, majd a következő évben Incze Jánossal közös kiállításon mutatkozik be. Egy ideig Magyarbecében kántortanító, négy évig Kajántón, közben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen geológia-földrajz szakos tanári oklevelet szerez. 1953-tól 1973-ig egykori iskolája tanára. Egyik tisztelője szerint „ Művészetének nagy értéke, hogy munkái nem a képzelet és fantázia szüleményei, hanem mérnöki pontossággal kidolgozott realista alkotások, amelyeknek stílusa egyidőben hagyományőrző és modern.”

 

Szenczi Molnár Albert (1574-1634) fiatal gönci diákként úgy segíti elő a magyar Biblia megjelenését, hogy tógája alatt folyamatosan szállítja Gönc és Vizsoly között Károli Gáspár kéziratait. EzutánDebrecenben, majd Heidelbergben tanul. Egész élete folytonos „búdosás” volt egyik egyetemi városból a másikba Ő maga tesz éles különbséget „búdosás” és „csavargás” között. Életének legfontosabb stációi: Heidelberg, Genf, Róma, Nürnberg, Prága, Hanau, Oppenheim, Kassa, Kolozsvár. Felbecsülhetetlen értékű művei egymás után látnak napvilágot: latin-magyar szótárt szerkeszt, revideálja és többször kiadja Károli Gáspár Vizsolyi Bibliáját (Hanaui és Oppenheimi Biblia), megírja az első magyar nyelvtankönyvet (Grammatica Ungarica), lefordítja és versbe szedi a 150 Zsoltárt, magyarra fordítja és kiadja Kálvin főművét, az Institutiót. A harmincéves háború idején Bethlen Gábor és nyugati szövetségesei között közvetítő szolgálatot teljesít. 1615-ben a fejedelem meghívja a gyulafehérvári kollégiumba tanítani, e kérésnek azonban több ok miatt nem tudott eleget tenni. „Gábor fejedelem hazahív és igéri, hogy kegyelmesen gondoskodni fog rólam. Más hivatalt nem parancsol, mint hogy fordítással és könyvkiadással foglalkozzam és e célból íródeákokat fog adni. Erdélyben, Gyulafehérváron már megfelelő nyomda van a szükséges könyvek kinyomtatására”- írja 1624-ben. 1634-ben halt meg Kolozsvárott, sírja a házsongárdi temetőben van.

Munkái: Dictionarum Latino-Ungaricum, Psalterium Ungaricum (a 150 zsoltár fordítása) Grammatica Ungarica. az elejére

 

Szentimrei Jenő (1891-1959), családi neve Kovács, költő, író, irodalomszervező, lapszerkesztő. Aradon született, gyermekkorát Nagyenyeden tölti, nagyapja, Medgyes Bálint kollégiumi jogtanácsos Széna téri otthonában. Innen jár be a Bethen Kollégiumba, ahol elemi és középiskolai tanulmányait végzi. Az enyedi gyermekkor és a kollégiumi élet kitörölhetetlen nyomot hagytak életében és munkásságában. Ennek bizonyítéka számos vallomásos prózai és verses alkotása, közülük kiemelkedő az Invokáció című költemény, melyet a Kollégium fennállásának 300. évfordulójára írt valamint a Városok, emberek című önéletírása.

Szentimrei Enyedről Sopronba megy, ahol katonatiszti képesítést szerez, majd nagyobb kitérő után végleg Kolozsvárt telepszik le. Számos lap és folyóirat alapítója, szerkesztője, munkatársa (Új Erdély, Keleti Újság, Napkelet, Vasárnapi Újság, Ellenzék, Brassói Lapok). Az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagja, az Erdélyi Helikon írói csoportosulás tagja. Kolozsvárt halt meg.

Fontosabb művei: Nyári délután Egeresen (versek), Csáki bíró lánya (népballada-feldolgozás), Ferenc tekintetes úr (Kölcsey Ferenc életregénye), Szentgyörgyi István élete és művészete, Városok, emberek.

 

Dr. Szilády Zoltán (1878-1947) Budapesten született, ott végzi közép-és felsőfokú tanulmányait. 1901-től 1919-ig a kollégium természetrajz, vegytan tanára. A természetrajz-vegytan, földrajzi gyűjtemény őre. Székfoglaló beszédét 1903-ban tartotta Bethlen kollégiuma és a természettudományok címen. Termékeny tanári működése mellett jeles szakíróként tartja számon a tudományos világ. Az 1918-as szomorú fordulat után, Budapestre telepszik át, ahol a Magyar Nemzeti múzeum munkatársa, egyetemi magántanár. Egykori gyönyörű villája az enyedi sétatéren ma is áll. Budapesten halt meg.

 

Szilágyi Gyula (1858-1898) a klasszika-filológia doktora. 1882-től a kollégium igazgatója, az iskolai kirándulások megszervezője és rendszeressé tevője, a könyvtár újjászervezője.

 

Szondy György (1889-1961) író, költő, tanár. Debrecenben bölcsészdoktori, budapesten tanári oklevelet szerez. 1913-tól néhány évig (?) a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára, Áprily tanártársa, barátja. Innen Győrbe majd Debrecenbe megy. Több tanulmányt írt a gyermekirodalomról, az ifjú olvasók és olvasmányaik viszonyáról. Szépirodalmi művei főként ifjúsági- és gyermekregények, meseregények, mesék Lefordítja a Grimm-testvérek meséit. Számos népiskolai tankönyv, tudománynépszerűsítő cikk írója az elejére

 

Testőrírók:

 

Barcsay Ábrahám (1742-1806) testőríró, a magyar felvilágosodás költészetének első jelentékeny képviselője. Erdélyi nemesi családból származott, Piskin született. Egyik őse Barcsay Ákos erdélyi fejedelem. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban végezte, majd a Bécsi Magyar Testőrség tagja lett. Bessenyei György körének legtehetségesebb tagja. Ő a magyar költői episztola egyik megalapítója. Nyugalomba vonulása után egyik erdélyi birtokán telepedett le.

Verseinek Orczi Lőrincéivel közös kiadása: Két nagyságos elmének költeményes szüleményei (Pozsony, 1789)

 

Báróczi Sándor (1735-1809) a három Enyeden diákoskodó testőrírók egyike, költő és műfordító. A Fehér megyei Ispánlakán született kisnemesi családból. A nagyenyedi kollégium elvégzése után Szebenben az erdélyi kancellária szolgálatába áll. 1760-tól közel fél évszázadon át a Bécsi Magyar Testőrség tagja. Ezredesi rangban vonult nyugdíjba. Utolsó éveit magányosan éli le. Termékeny fordítói munkát végez. Ő az első tudatos magyar stiliszta, Kármán József és Kazinczy Ferenc útjának előkészítője. Kazinczy eszményképe, imádott mestere volt. Mivel nem alapított családot, vagyonát az enyedi kollégiumr, az építendő városi közkórházra és barátaira hagyta. Bécsben halt meg.

Fő műve a Mormontel Contes moraux-jának fordítása Erkölcsi mesék (1775), Legjelentősebb eredeti műve A védelmezett magyar nyelv című röpirta (1790). Összes műveit Kazinczy rendezte sajtó alá Báróczi minden munkái címen nyolc kötetben.

 

Naláczy József ( 1748-1822) író, műfordító. Tanulmányait Ngyenyeden végzi. 1766-1788 között a Bécsi magyar Testőrség tagja. Báróczi Sándor biztatására kezd írni. A katonai pályától megválva gyorsan emelkedik a polgári pályán: a kolozsvári kerületi tábla elnöke, főkormányszéki tag, zarándi főispán. A Bethlen Kollégium főgondnoka. A nagy magyar és erős protestáns Naláczy három dologért hálálkodott az Istennek: hogy magyarnak teremtette és nem németnek, kálvinistának és nem pápistának, férfiúnak és nem asszonynak. Batizon halt meg. Eredeti művei elvesztek. az elejére

 

Tamás Dénes (1913-1975) a tanítóképzőt a nagyenyedi Kollégiumban végezte, majd ugyanott helyettes testnevelő tanár. Rimbás Viktorral közösen szervezték a tornabemuatatókat, és készítették fel a sportolókat a különböző versenyekre. Lelkiismeretességéről, pontosságáról volt híres.

 

Thököly Imre ( 1657-1705 ) felső-magyarországi és erdélyi fejedelem, naplóíró, Zrínyi Ilona férje, II. Rákóczy Ferenc mostohaapja. Tanulmányait Eperjesen és Nagyenyeden végezte. Huszonegy éves ifjúként az első kuruc háború vezére lett. 1690-ben választják erdélyi fejedelemmé. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrál. Iszmitben halt meg. Hamvait 1906-ban a késmárki templomban helyezték el II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona hamvaival.

Fő műve: Késmárki Thököly Imre naplói, leveles könyvei és egyéb emlékezetes írásai ( Thaly Kálmán kiadása) Egyesek szerint 23 napló-és másolatkönyve volt.

 

Úfalvi Sándor ( ?1792-1866) vagyonos középnemesi család gyermeke, aki tekintélyes vagyont örökölt apjától. Tanulmányait 1799-1812 közt a nagyenyedi kollégiumban végzi, Kőrösi Csoma Sándor iskolatársa, a kolozsvári jogakadémián tanul, majd a bécsi udvari kancellária írnoka, a bécsi egyetem hallgatója. 1819-től Külső- Szolnok (Szolnok-Doboka) megyei birtokára vonul vissza. Szenvedélyes barátságot köt Wesselényi Miklóssal. Részt vett az 1841-i erdélyi országgyűlésen és az 1848-as pesti népképviseleti országgyűlésen. A szabadságharc bukása mélyen letöri. Ekkor írja meg (1854-55-ben) Emlékiratok című művét, melyben sok érdekességet örökít meg a Bethlen Kollégium életéről és Kőrösi Csoma Sándorról. Utolsó éveit Erdélyben tölti vidéki birtokán. Vagyonának nagy részét a kolozsvári Nemzeti Színházra hagyta., ebből épült fel a modern színházépület, az első kolozsvári kőszínház. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugvóhelyét szép síremlék jelzi. az elejére

Vajna Antal (1804-1876) Nagyenyeden végezte tanulmányait. Magántanítója volt Hegedűs Sámuel fiának, Lajosnak. 1842-ben választották meg a Kollégium klasszika-irodalom tanszékére (ezzel egyszersmind az elemi és középiskola I-IV. osztályának az igazgatójává vált). Állását 1844-ben foglalta el. A szabadságharc utáni bujdosásából 1850 májusában Mihályi Károllyal együtt tért haza, hogy a romok közé tanulókat toborozzon szülőföldjéről, a székelyföldi Háromszék megyéből. A lassan visszaszállingózó tanárok és tanulók segítségével megnyitja az iskolát. Mivel a székely fiúk nagy pártfogója volt, elnevezték Deukalionnak, mert ahogyan a mitológiai hős a kövekből embereket, úgy teremtett, úgy nevelt ő a székely fiúkból művelt embereket az erdélyi vármegyék megfogyatkozott, részben kiirtott magyar vezető értelmiségének pótlására. A kollégium „rendező lelke” volt. Enyeden halt meg 1876.május 7-én. (Lásd még Mihályi Károlynál)

Fennmaradt mővei: Útmutató, Naplójegyzetek.

 

Váró Ferenc (1851-1924) a Hunyad megyei Hariaban született, ahol édesapja református lelkész volt. Életének több mint fél évszázada Enyedhez és a Bethlen Kollégiumhoz kapcsolódik. Tízéves korában lesz a kollégium diákja 1861-ben, 1869-ben kiváló eredménnyel érettségizik, majd a következő négy év alatt elvégzi a teológiai fakultást is, ahol Kovács Ödön előadásait hallgatja. Hosszabb kitérő után (egyetemi tanulmányok Budapesten, hét év tanárkodás Székelyudvarhelyt) visszatér Nagyenyedre, ahol magyar irodalmat tanít. 1881-ben tartja székfoglaló beszédét Irodalmunk legállandóbb jellemvonásai címen;1885 és 1896 közt a főgimnázium igazgatója. Ekkor avatják fel (1889 júniusában ) a kollégium keleti szárnyát. Irodalmi munkásságának termékei a korabeli kiadványokban jelentek meg. Bethlen-óda című költeményét Borsay Samu zenésítette meg. Kemény harcot folytat egy Nagyenyeden felállítandó Bethlen-szobor érdekében. A nemes ügyet és az összegyűlt tetemes pénzösszeget az I. világháború és következményei mosták el. Egy ideig az ifjúsági önképzőkör irányítója. 1906. szeptember elsején vonul nyugalomba. A gimnázium tiszteletbeli idógazgatója haláláig. Az enyedi sétatéren gyönyörű villája ma is áll. A szombatfalvi családi sírboltban nyugszik.

Legmaradandóbb műve, a sajnos befejezetlen Bethlen Gábor kollégiuma című iskolatörténete (1903) az elejére

 

Vass Albert (1896-1969) rajztanár és festőművész. Nagyenyed szülötte. Tanulmányait Déván végezte frontkatonai szolgálat után a nagybányai festőiskolában fejleszti képzőművészeti tudását, majd Budapesten és a párizsi Julian Akadémián folytat festészeti tanulmányokat. 1933-ben végleg letelepedett Nagyenyeden. 1945-től a Bethlen kollégium rajztanára. Vass albertet az enyedi táj festőjének is szokták nevezni. Az 1930-as évek közepétől témaválasztásának fő színhelye Torockó és Torockószentgyörgy lett.

 

Vásárhelyi Péter (?-1666) Mikor a tanodát Nagyenyedre helyezték át, ő volt az egyetlen tanár, aki lejött, és tanári teendőin kívül – melyekben nagy szorgalommal járt el – még egyházi szolgálatot is vállalt az itteni református gyülekezetben. Kezdetben mindent tanított, amit a felsőbb tudományokból tanítani kellett, de amint az osztályok benépesedtek, és a tanintézet igényeinek egyedül megfelelni képtelen volt, ezért később a teológia tanszékén működött.

Főműve: Disputatio Theologica.

 

Vásárhelyi Tőke István( 1700-1768) 1715-ben subscribált.1722-ben az Odere-Frankfurt-i egyetem diákja. 1725-ben tér haza, egy egész fizikai eszközgyűjteményt hoz magával. Még abban az évben a Bethlen Kollégium tanárává választják. Székfoglaló beszédében a kartéziánus filozófia hívének vallja magát. 1736-ban adja ki Institutiones philosophiae naturalis...című nagyjelentőségű művét, Erdély első kísérleti fizika tankönyvét, mely úttörő jellegű munka volt, mely világviszonylatban is kiemelkedő munka. XVIII. századi fizika-irodalmunk egyik legértékesebb alkotása.

 

Veress Gábor ( 1869-1937 ) zenetanár, népdalgyűjtő és feldolgozó. Erdély-szerte elismert szaktekintély a zene világában, a modern magyar zene és a népdaléneklés úttörője a Bethlen Kollégium tanítóképzőjében. A kolozsvári tanítóképző elvégzése után a budapesti Zeneakadémián tanul, majd pár évig Marosvásárhelyt tanár. 1896-tól az enyedi tanítóképző zenetanára. Kiválóan felkészült, tanítványaival sokat törődő, a tehetségeket felkaroló pedagógus. Öccsével, id. Veress Istvánnal kezd fonográffal népdalokat gyűjteni. Emlékét szépen örökíti meg az egykori tanítvány, Incze János Dés festőművész Önarckép című könyvében.

Fontosabb munkái: Dalok az iskolának című tankönyv, református Chorálkönyv, Hegedűiskola az elejére

id. Veress István ( - ) tanító és kollégiumi zenetanár, a Nagyenyedi Dalos Kör és Iparos Dalárda karnagya, szenvedélyes vadász és kertész. Vita Zsigmond apósa, ifj. Veress István csombordi majd kolozsvári agronómiai professzor édesapja.

 

Dr. Vita Zsigmond (1906-1998), tanár, tudományos kutató. Nagyenyeden született. Anyai ágon a Zeyk-család leszármazottja. Gyermekéveit nagyapja birtokán tölti Diódon, majd az enyedi kollégium tanulója lesz, itt érettségizik 1924-ben. Áprily Lajos tanácsára beiratkozik a kolozsvári egyetem francia-magyar szkára, ahol tanári diplomát szerez. Már diákkorában közöl a kolozsvári folyóiratokban. Írói tehetségét Kuncz Aladár fedezi fel, akinek ösztönzésére franciaországi tanulmányi útra megy (Párizs, Grenoble). Megszerzi az irodalomtudományok doktora címet. 1928-tól egykori iskolája magyar-franci szakos tanára lesz. Székfoglaló beszédét Reményik Sándor költészetéről tartja. Miután származása miatt nyugállományba helyezik, a Bethlen Dokumentációs Könyvtár könyvtárosa majd igazgatója lesz. Incze János írja róla: „ Vita Zsigmondban nagyon tisztelytem a párizst megjárt ifjú kultúrembert, igaz, Párizsnak itt nem sok hasznát látta – valamelyik nagy írónk mondása jutott eszembe: székely »falakra hányta a francia borsót«...

Tudományos munkássága gazdag és sokoldalú, mely felöleli Erdély irodalmi és művelődési életét, azon belül a nagyenyedi Kollégium történetének leghűségesebb krónikása. Ő ismeri fel elsőnek Sütő András írói tehetségét. Kolozsvárt halt meg és a nagyenyedi református temetőben nyugszik.

Fontosabb önálló kötetei: Tudománnyal és cselekedettel, Művelődés és népszolgálat, Az enyedi kohó, Áprily Lajos, az ember és a költő, Jókai Erdélyben, Erdélyi sétáló, Enyedi évek, enyedi emberek. az elejére

 

 

Zágoni-Bodola János (1754-1836) Kézdivásárhelyen öt, Nagyenyeden tizennégy, majd a leydeni akadémián három évig tanult. Innen hazatérve, 1784-ben a nagyenyedi kollégium lelkipásztora lesz. 1787-ben a teológiai és egyháztörténeti tanszékre kerül és a könyvtárosi teendőket is ellátja. 1799-ben Angliába utazik, hogy a kollégium építésére pénzt gyűjtsön. Nagyenyeden halt meg 1836.január 14-én.

Munkái: Szent tanítás, Macskáknak hasznáról és ártalmakról, Halotti prédikációk.

 

Zayzon János (1866- ) 1901-től 1933-ig a kollégium vallástanára.

 

Zalányi István (1892-1953 ? ) Tordán született, a dévai tanítóképzőben tanítói oklevelet, majd Budapesten tanári diplomát szerez. 1919-től a Bethlen Kollégium természetrajz - földrajz tanára és inspektor professzora ; 1941 és 1945 között a Bethlen-nyomda igazgatója. Itt nyomtatja ki a Szathmáry Gyulával közösen a románból lefordított, a tanítóképzők II. osztálya számára írt Növénytan könyvet.

 

Zeyk Domokos ( -1849) az enyedi kollégium tanítványa, a fehéregyházi csata hőse. Bem szárnysegédje, aki inkább választotta az öngyilkosságot, mintsem a kozákok ezrének fogságába essék. A héjjasfalvi honvédemlék oszlopának csúcsán az ő mellszobra áll, márnyba vésve ezek a sorok: „Kozákok ezre körbefogta,/ Hogy élve ejtsék foglyul őt,/ Ő küzd, magát meg nem adva,/S aztán saját szívébe lőtt.”

 

id. Zeyk János ( 1786- 1860 ) elsősorban szépíró. Költeményei, regényes, romantikus színművei önálló kötetekben is megjelentek. Az első erdélyi turistautazó, számos útleírás szerzője. Bejárta a Nyugati-Érchegységet, ahol megcsodálja a Detunátát, de érdekli a bányászok helyzete is. Hunyad, Krassó és Temes megyék tájait is bebarangolja. Közvetlen környezetében a Pilis, a Csáklya-kő és a Kecske-kő megmászója, leírója. Vita Zsigmond írja róla: „Id. Zeyk János nem a rendkivülit kereste a természetben, hanem a csendet, a nyugalmat és a természet erőinek nagyszerűségét. Erdélynek még akkor rejtett szépségeit kereste föl a nyugati hegyek világában és arra biztatta honfitársait, hogy írják le az utazásaikat. Így indul meg a turistaság Erdély-szerte.”

Legérdekesebb munkája a kéziratban maradt Önéletrajza, melyben kortársairól, tanárairól ad jellemző képet, megörökíti a kollégiumi életet és az enyedi iskolai színjátszást eleven, színes képét. az elejére

 

id.Zeyk Miklós (1780-1850) Hunyad megyei birtokos családból származik. Neve nem szerepel a Bethlen Kollégium diáknévsoraiban. A göttingai egyetem jogi karán tanul, ahol filozófiai és bölcsészdoktori címet szerez. 1838-tól Nagyenyeden működött, mint bölcseleti doktor, a természettudományok és a filozófia kiváló tudósa. Bethlen utcai (ma 6. szám) lakásán Kazinczy szavaival élve „szép homályba” vonultan, saját laboratóriumában saját készítésű fényképezőgépével végzi galvanoplasztikai kísérleteit. Az erdélyi dagerrotipia úttörője. Szilágyi Sándor írja róla: „Ez az évtizedeken át szobájához és ágyához szegzett tudós , Daugerre találmányának ezüst-lemez helyett üveglapra vetését, arról papírlapra átvitelét előbb feltalálta, mint ez külföldön ismeretessé vált volna.”

Az Axente Sever és Prodan Simion vezetette móc hordák által 1849.január 8-án felégetett 16 ládányi kéziratának pótlására állított össze egy grafikai elemekkel kevert mértani alapú gyorsírási rendszert. E rendszerrel rögzítette újra papírra 1850-ben Kolozsvárott bekövetkezett haláláig a tudomány legkülönbözőbb ágaira kiterjedő gondolatait. Természetrajzi múzeumok újjászervezésével is jelentős érdemeket szerzett.

A Királyi Magyar Természettudományi Társaság tagja.

ifj. Zeyk Miklós (?1800-1854) Alstedius, Kereszturi Pál, Apáczai Csere János lelkének örököse. A Bethlen Kollégium tanítványa majd bécsi és berlini tanulányai után annak híres természettudomány professzora (1838-1854), a növénytan, állattan, ásványtan tudós művelője, a híres ornitológus, muzeográfus, kiváló pedagógus. A kollégium természetrajzi múzeumának állatgyűjteményét rendezi és gazdagítja. Azok közé a ritka tanárok közé tartozott, akik tudományos elmélyedéssel is igyekeztek feladatukat teljesíteni.

Fő műve: Erdély madarai, Napló

 

Z. Knöpffler Gyula ( 1882- ) 1910-től 1936-ig a Kollégium rajz és szépírás tanára, a néprajzi gyűjtemény őre. az elejére

 

FŐKURÁTOROK (FŐGONDNOKOK): gróf Bethlen János kancellár, Bethlen Miklós édesapja, vele kezdődik a kollégium nagy főkurátorainak sorozata; gróf Bethlen Mikós, erdély kancellárja; gróf Teleki Sándor, Bethlen Miklós veje, a nagy Teleki Mihály fia, ő és Pápai Páriz Ferenc építettek a romokból új kollégiumot az 1704 és 1707. évi labanc pusztítás után; gróf Teleki László; gróf Bethlen Sámuel; gróf Teleki Sámuel, erdélyi főkancellár,a marosvásárhelyi könyvtár alapítója; gróf Teleki József; gróf II.Teleki Ádám; báró Naláczy József volt „testőríró”; gróf Gyulai József ; gróf Bethlen Gergely; báró Wesselényi Miklós; báró Kemény Simon; báró Kemény Dénes; báró Kemény István; Zeyk Miklós; dr. Garda Kálmán; gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije; ifjú Gáspár János; dr. Szász Pál, a Kollégium utolsó főgondnoka. ( A névsor nem teljes!!!)

Ősszeálította:

Józsa Miklós, a Kollégium nyugalamazott, magyar szakos tanára
Kónya Mária, tőrténelem szakos tanár
Megjegyzés: A Kollégium jeles tanárainak és tanítványainak névsora nem teljes, folyamatosan bővítjűk. A hiányzó adatok kiegészítendőek.